Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

5. Kultúra

Nyilvános tánc, bálok A nyilvános táncot (saltus publicus) a tanács nem nézte jó szemmel, a XVIII. század első felében nem is találkozunk vele. Miután azonban elkerülhetetlen, hogy ahol bort és pálinkát mérnek, táncoljanak is, az 1760-as évektől kezdve megpróbálta ellenőrzése alá vonni. 1762-ben pl. megtiltották az egyik bormérésben a táncot, mivel a csapos és a pincér egy pásztort megvert és a pénzét is elvette.

192 Az 1770-es évektől kezdve farsangkor megengedték a nyilvános táncot a fogadókban, de csak tanácsi biztos (chorearum commissarius) jelenlétében és ha a bérlő 10 Ft-ot fizetett a szegényház javára. A biztos a közrendre és az erkölcsökre felügyelt; különösen a verekedéseket igyekezett megakadályozni. A tánc és az ivászat azonban télen 9, nyáron 10 óra után tilos volt. A zenész 24 botot, a kocsmáros börtönbüntetést kapott, ha a városi pandúrok a tilalom megszegésén kapták őket.

193 1787- ben az alispán magyarázatot kért arról, hogy a bálokból származó bevételeket (akkor pl. 39 Ft 45 d-t) számolja el a város a szegények javára, amikor nincs is szegény pénztár. A tanács válasza: „A városban csak kórházi pénztár van. Ide vételezik be a szegénypénzeket (a perselypénzt is) és ebből tartják a kórházban levő szegényeket (Hausarmen), a megesett nőket és a tűzkárt szenvedetteket.

194 1788- tól kezdve a bálokra jegyeket (Billieta) árultak. 1789-ben pl. a farsangi bálok biztosai jelentették: a jegyekből 480 Ft jött be, aminek 6%-át a szegények kapták. A következő évi farsangi szezon hasonló (500 Ft) bevételt hozott. 1791-ben a táncos helyeket három osztályba sorolták. Az elsőosztályúak 10, a másodosztályúak 6 és a harmadosztályúak 1 Ft-ot fizettek a szegények javára.

195 A bérlők vagy tulajdonosok természetesen nem örültek a tanácsi bálbiztosnak. 1792-ben pl. Taucher József a házában szokásos tánchoz kiküldött tanácsi biztost megakadályozta hivatala gyakorlásában, sőt arcul is ütötte. A tanács 24 óra börtönre ítélte, „hogy a jövőben az ilyentől tartózkodjék".

196 1792-ben Linser Ferenc telekkönyvi felügyelőt és Vass János írnokot küldte ki a tanács a Veteranische Höllébe táncfelügyelőnek. 1799-ben (március hóban) 222 biléta kelt el, 20 kr-jával. 1801 januárjában a tanács a Fekete Sasban tartott bálra 10 kr-os bilétát írt elő. Rauch János bérlő azonban tiltakozott ez ellen mondván, hogy „az ár a zenészek fizetésére kell".

197 1799 januárjában a Fekete Sas bérlője kérte, hogy vasárnap és hétfőn köztáncot, szerdai napokon pedig nemestáncot tarthasson. A következő évben pedig azt kérte, hogy vasárnap és szerdán nemesebb táncokat járhassanak a vendégei. A tanács 192 Prot. sess. 1762. júl. 30.; Kállay 1971/A. 57. 193 Prot. sess. 1777. jan. 3.; 17.; júl. 14.; szept. 9.; Kállay 1971/A. 53, 56. 194 Prot. sess. 1787. júl. 1. No 540. 195 Prot. sess. 1788. febr. 29. No 330.; 1789. márc. 23. No 375.; 1790. febr. 22. No 248.; 1791. jan. 7. No 29. 196 Prot. sess. 1792. jan. 16. No 69. 197 Prot. sess. 1792. júl. 27. No 1029.; 1799. márc. 1. No 280.; 1801. jan. 12. No 64.