Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
5. Kultúra
fizetésüket kapták. Van példa arra is, hogy az elaggott tanítót a városi szegényházban helyezték el. 22 1826-ban a budai (felsővárosi) tanító megőrült: az iskola udvarán kettős töltéssel töltött puskával (éjjel égő gyertyával) járkálva fenyegette az embereket. Többszöri panaszra (és miután áz altanítók lemondással fenyegetőztek) a tanács őrizetbe vette, és mint a többi őrültet, a városházán őrizte. 23 1826-tól kezdve a tanítónak jelentkezőket „próbának" vetették alá. Ez azt jelentette, hogy a polgármester, a kapitány, egy tanácsos és a nemzeti iskolai tanítók előtt kellett a kérdésekre válaszolniok. Akinek válaszai a bizottságnak jobban tetszettek, az kapta meg az állást. Az „alkukötésnél" a plébános is jelen volt. 2 * 1828- ban jelentette az iskolaigazgató, hogy a harmadik elemi osztályban csak három tanuló van, „mert az iskola tanítója elaggott; öregsége miatt a tanításban gátoltatik, ezért maradnak el az iskolából". Az öreg tanítót (45 éves szolgálat után) fizetésének felével, mint nyugdíjjal, „kínálták meg". A következő évben az öreg tanítónak már egy tanulója sem volt. 1831-ben végül is „csaknem félszázados szolgálatára való tekintettel" teljes fizetésével és 20 Ft szálláspénzzel küldték nyugdíjba. 25 1829- től kezdve a tanítói állásokat pályázat és választás útján töltötték be (a segédtanítók változatlanul a járulnokok közül, előléptetés útján kerültek ki). 1830ban a kerületi iskolai aligazgató amiatt emelt kifogást, hogy a város a megürült elemi iskolai tanítói helyre — három helyett — csak egy jelöltet nevezett meg. Ez nem gátolta azonban meg a kerületi főigazgatót, hogy a javasolt egy jelöltet a következő évben ne nevezze ki tanítónak. 26 A jelöltek közé a polgárok, a tanács, egyházi szervek vagy a kerületi főigazgató javaslata alapján lehetett bekerülni. A választás a tanács, néha a választott község dolga volt. A jelöltek közül megválasztott személyt a tanács a kerületi főigazgatóhoz terjesztette fel jóváhagyás és kinevezés céljából. Előfordult, hogy az állás még meg sem ürült, de a tanács már megválasztotta az új tanítót (ebben az esetben amíg az öreg tanító nyugdíjba nem ment, az új ingyen oktatott). A plébános nem nézte jó szemmel, hogy a tanács választ: 1840-ben panaszt emelt emiatt. A válasz: „A tanács ezt a jogát úgy gyakorolta, mint eddig (vagyis egyedül). Ez tudvalevő, de az egyházlátogatási közös végzés is ezt diktálja. Ennél is maradnak." 27 1833-ban az újonnan épített „nemzeti oskolaház" belső berendezése a következő volt: az Urak utcájára néző két szobát, a köztük levő pitvar elbontásával egy teremmé; a mellette levő tanítói lakást szintén egy teremmé egyesítették. A földszinti két teremben helyezték el a fiúkat, mivel azok kevesebben voltak, az 22 Prot. sess. 1824. szept. 6. No 1379.; 1827. aug. 6. No 1366.; 1828. szept. 8. No 1517. 23 Prot. sess. 1826. márc. 31. No 435. 24 Prot. sess. 1826. ápr. 8. No 572.; aug. 11. No 1220—1221. 25 Prot. sess. 1828. szept. 8. No 1518.; 1829. máj. 8. No 798.; 1831. ápr. 20. No 796. 26 Prot. sess. 1829. febr. 6. No 220.; 1830. febr. 13. No 255.; máj. 7. No 758. 27 Prot. sess. 1831. ápr. 29. No 871.; nov. 11. No 1911.; nov. 25. No 2018.; 1840. dec. 14. No 2582.
