Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

4. Adóügy

A zsellérek kezén levő állatok után szedett adók 1790—1846 között: Év ökör, ló Tehén Borjú Kecske Sertés 1790 1 Ft 12 kr 51 kr 33 kr 9 kr 9kr 1792 57 kr 39 kr 24 kr 6 kr 6kr 1794 15 kr 12 kr 9 kr 3 kr 3 kr 1795—1805 57 kr 39 kr 24 kr 6kr 6 kr 1806—1807 1 Ft 3 kr 45 kr 30 kr — 12 kr 1808—1810 1 Ft 9kr 51 kr 36 kr — 18 kr 1811—1820 1 Ft 45 kr 1 Ft 24 kr 1 Ft 3 kr — 36 kr 1821 2 Ft — 1 Ft 36 kr 1 Ft 12 kr — 45 kr 1822—1832 1 Ft 21 kr 1 Ft — — 42 kr — 15 kr 1833—1835 1 Ft 21 kr 1 Ft 15 kr 1 Ft — — 15 kr 1836—1846 1 Ft 7 kr — 53 kr — 42 kr — 11 kr 1769-ben 1201 szántó, 1259 rét, 765 szőlő, 1773-ban 1245 szántó, 1296 és 764 szőlő után adóztak. 1783-ban 6990 I. osztályú és 211 040 négyszögöl II. osztályú majorságot, 16720 öl I. osztályú, 53965 öl II. osztályú és 44210 öl III. osztályú kertet írtak össze. Polgári beltelekhez 13940 öl telek, majorsághoz 3210 öl telek tartozott. A határban 500 kukoricaföld, 13 nádas volt.

47 1790-től a lecsapolás eredményeként a Sárrétet is jegyezték az adóösszeírásban. Az I. osztályú rét öle után 5 kr-t, a II. osztályú öle után 3 kr-t, a III. osztályú öle után 1 1/2 kr-t szedtek. 1792-től kezdve a kerteket is osztályba sorolták. Az I. osztályú ölenkénti adója 2/8 kr, a II. osztályúé 1/8 kr és a III. osztályúé 1/6 kr.

48 A XIX. század elejétől állandósultak az adókivetés rovatai: először mindig a személyek jöttek (zsellérnek véve — a szokás szerint — mindenkit, akinek nem volt polgárjoga), ezt követték a belvárosi, a külvárosi és a kerti házak, osztályokba sorolva és négyszögöllel megadva; majd a sárréti rétek, a kukoricaföld, a kertek, a szőlők, az osztályon felüliek (Fekete Sas vendégfogadó és a gyógyszertár), a kalmárok, vásárosok, mesteremberek, a polgárok és a zsellérek kezén levő állatok. Az adókivetési jegyzőkönyvet az összesítés zárta, amely a teljes kivetett adót és az esetleges auctiót adta meg. A kivetési kulcsot az 1810-es évektől kezdve a számvevőség dolgozta ki, tette közzé és bocsátotta szavazásra az adókivetési elegyes ülésen. 1825-ben határozták el, hogy a mesteremberek osztályozásánál egy VII. osztályt is bevezetnek, „mert vannak elszegényedett és mesterségüket nem űzők és özvegyek. Ezek könnyebbségére".

49 40 Uo. 47 OL E 210. Mise. 38. 1769. No 90.; 1773. No 90.; Prot. sess. 1783. okt. 13.; Egy szántó megközelítőleg 4000 négyszögöl. 48 Prot. sess. 1790. nov. 22. No 1115.; 1792. nov. 5. No 1472. 49 Prot. sess. 1806. dec. 18.; 1812. dec. 7. No 1504.; 1825. dec. 5. No 1875.