Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

mesterek saját készítménye. A tanács beidézte a mestereket és kiadta a bizonyítványt. 1800-tól a város a bécsi vasárukat Hell Ignác boltjából szerezte be.

41 A háborús évek a kereskedelmet is érintették. 1810-ben a helytartótanács leiratára a magisztrátus serényen biztatta a kereskedőket, hogy Komárom ellátására minél nagyobb mennyiségben szállítsanak élelmiszert: dohányt, lisztet, bort, pálinkát és kását.

42 Ugyanebben az évben (1810) kapott helytartótanácsi engedélyt Zuerra Károly fehérvári sajtkészítő, hogy a sajtját Triesztbe és Olaszország más helyeire küldhesse. Ehhez a város ajánlólevelet és passust adott neki arról, hogy városi polgár és saját készítésű sajttal kereskedik.

43 1812-ben a morvaországi születésű, veszprémi lakos Gábriel János kért letelepedési engedélyt és jogot arra, hogy sziléziai áruval (vulgo Schlesinger Waren) kereskedhessen. A Kereskedő Társulat ez ellen azonnal kifogást emelt. A tanács ezt nem vette figyelembe, mivel a kérelmező az előéletéről bizonyítványt hozott; felvételét nem kérte a Társulatba, és ilyen árukkal a város nincs ellátva.

44 1815-Jben a csőri posztósok kérték a várost, hogy műveiket a helyi kereskedőknek eladhassák. A tanács, meghallgatva a helyi posztósokat, azt válaszolta nekik, hogy portékájukat eladhatják a kereskedőknek, de — elkobzás terhe mellett — nem hozhatják be azokat alattomban és nem árulhatják (a csóriak ugyanis portékájukat alattomban hozták be és egyes házaknál titkon árulták).

45 A fehérvári kereskedők 1817 utáni kapcsolatait ismerteti Somkuti Éva, de sok ilyen adatot tartalmaznak a városi betáblázási könyvek is, amikor a fehérvári kereskedők nem pénzzel, hanem vagyonukra táblázott kötelezvénnyel fizettek.

46 1817—18-ban folyt Arzenovits Mihály budai bőrkereskedő ügye a tanács előtt. Nevezett a városban bőrkereskedést akart nyitni, amit a tanács azonnal megtagadott tőle. Erre Arzenovits a helytartótanácshoz fordult, amely azzal küldte meg a kérést a városnak, hogy „a választó polgárokkal tanácskozzon róla". Ezek pedig azt mondták, hogy egyrészt a helyi rác kereskedők a legkülönbözőbb színű bőröket árulják; másrészt a tobakok és a tímárok a legkelendőbb (talp, tehén- és borjúbőr, kordovány, szattyán) bőröket olyan mennyiségben gyártják, hogy helyben el sem tudják adni; más vásárokra viszik.

47 1819-ben Lilién báró kért engedélyt, hogy a városban az ercsi gyár termékeit (olajat, rosaliót) áruló boltot nyithasson. A Kereskedő Társulat ebbe nem egyezett bele, mert „minden fabricáns csak helyben árulhatja a termékeit, de nem vidéken vagy a városokban".

48 41 Prot. sess. 1800. okt. 31. No 1268.; nov. 14. No 1373. 42 Prot. sess. 1810. ápr. 6. No 577. 43 Prot. sess. 1810. jún. 22. 1010. 44 Prot. sess. 1812. okt. 30. Nö 1345.; nov. 23. No 1442. 45 Prot. sess. 1815. márc. 6. No 387. 46 Somkuti 1977. 203. 47 Prot. sess. 1817. ápr. 18. No 594.; 1818. márc. 27. No 434.; ápr. 26. No 610. 48 Prot. sess. 1819. okt. 22. No 1592.