Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
kereskedőt a városi kalmárok közé. Beiktatása és a kalmárok könyvébe való bejegyeztetése Vass János főjegyző és tanácsi biztos feladata volt. 17 A Társulat gyakran név szerint kérte az új biztos kinevezését. Ez történt 1805ben, amikor a meghalt Say József főjegyző helyett Vass János főjegyzőt kérték és kapták meg. 1821-ben azonban már a tanács rossz néven vette, hogy a főügyészt kérték biztosul. „A kinevezés a tanács joga, a kérelem ellenkezik a tanács jussaival" — írták. 18 A biztos feladata volt a különböző felsőbb és tanácsi rendelkezések közlése és végrehajtása. 1792-ben a biztos (és a városi kancellária) egyenként közölte a kereskedőkkel: a helytartótanács engedélyezte, hogy az átvett termékeket láttamozzák (vagyis jellel lássák el). A biztos mondott véleményt a vásári bódék állításáról és szabályozásáról. 1818-ban ő közvetítette a Társulat kérését, hogy a helybeli posztósok ne árulhassák a vásárokon rőfszámra a műveiket, „mivel rőf számra csak a kereskedők árulhatnak, a posztósok csak egész darabokban". 19 Az 1820-as évektől kezdve a kereskedői jog megadásánál mérlegelték a rendelkezésre álló alaptőkét. 1826-ban pl. Linzer Károly vaskereskedőtől 4000 Ft fundust kívántak. Erre a kérelmező anyja 5500 Ft-ot ajánlott fel — 1828-ban a Jahn András faltai felállítani kívánt kereskedésre nézve elég alapnak tekintik a 3000 Ftot" — írta a Társulat. 20 1827-től kezdve volt napirenden az új privilégium-levél megszerzése. Ebben az évben a Társulatnak a kérését a felsőbb hatóság a tanácsnak küldte meg. Az ügy azonban elhúzódott, mire a Társulat az uralkodóhoz fordult. A folyamodvány a helytartótanács útján megint csak a városhoz került. A vélemény ekkor pozitív lehetett, mert a következő évben a Társulat megkapta új kiváltságlevelét. 21 Az 1832. évi privilégiumlevél már modern elvek szerint fogant. Legfontosabb cikkelye, hogy a bukás által okozott kár megelőzésére a kereskedési jogért folyamodónak kereskedési tőkével (vagyonnal) kell rendelkeznie. A rőffel mérő kereskedőktől 4000, a fűszer-, vas- és egyéb kereskedőktől 3000 Pft vagyont követeltek meg. Ez állhatott készpénzből, vagy jó hitelű kereskedő által kiadott cserelevelekből, adóslevelekből, ingatlanokból, könnyen pénzre váltható javakból. Nem lehetett viszont bizonytalan ajándék, kezesség, ígéretekre alapozott vagyon. A helyi viták megakadályozása céljából a nagykereskedői jogért a helytartótanácshoz kellett fordulni. A Társulatba való beiktatás 100 Pft-ba, a negyedévi tagdíj 1 Pft-ba került. 22 A Társulat tagjai számára közös árubeszerzési és hiteltevékenységet folytatott, amit Somkuti Éva munkájából ismerünk. 2 * 17 Prot. sess. 1803. ápr. 22. No 618.; 1818. nov. 9. No 1471. 18 Prot. sess. 1805. okt. 29 No 1478.; 1821. jan. 5. No 22—23. 19 Prot. sess. 1792. okt. 29. No 1436.; 1812. nov. 23.. No I44L; 1818. júl. 9. No 9551 20 Prot. sess. 1826. júl. 24. No 1143.; 1828. nov. 21. No 1926. 21 Prot. sess. 1827. szept. 28. No 1603.; 1831. máj: 28. No lOSOi; Vértes 1910. 121. 22 Prot. sess. 1832. nov. 16. No 2235. 23 Sömkuti 1977. 202.
