Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

a városházán. Selmecbánya — hogy a szegényeknek és a betegeknek biztosítsa az ellátást — megtiltotta a méz elővásárlását és kasszámra való árulását a bíró tudta nélkül. Kassa város tanácsa ügyelt, hogy a kassai lakosok kereskedéséből „a városnak is legyen valami haszna". Pozsony városban a bőrkereskedés városi monopólium volt. A bányavárosok elöljárói ügyeltek arra, hogy olcsó kereskedelmi áruk legyenek a boltokban. De korán felfigyeltek a városok a visszaélésekre is: Sopron tanácsa 1676-ban büntetéssel fenyegette meg azokat, „akik a kereskedőkkel összejátszanak".

1 A regionális és a régión túlnyúló kereskedelmi szerepkört betöltő Székesfehérvárott hét irányból futottak össze az utak. Ezek a kereskedelmi ágazat szerepét növelték ugyan, de nem tették alapvetővé. A városi tanács által intézett ügyek között viszonylag kevés kereskedelmit találunk.

2 Érezte ezt a város is, hiszen 1722-ben a sérelmei között találjuk, hogy „kereskedelem nincs a városban, a saját hasznára nem tud kereskedni, ezért kevés a jövedelem". A kalmárokat és boltosokat „kómár és botos uraméknak" nevezték. 1764-ben még mindig azt jelentette a tanács, hogy „a városban nincs nevezetesebb kereskedő".

3 A boltokat 1753-tól kezdve — a helytartótanács rendeletére — vasár- es ünnepnap 1 l-ig zárva tartották. A kereskedők 1843-tól a vásár előtti csütörtöktől kezdve a boltjaikban nagyban is árulhattak. 1848-ban Farkas Ferenc nagyprépost azt kívánta, hogy vasár- és ünnepnap zárt ajtók mögött se lehessen árulni. A tanács — igen ravasz — válasza: „A kormányszéki határozat csak a nyilvános árulást tiltja, a szükséges bevásárlás (vagyis zárt ajtók mellett) meg van engedve." Ez ellen viszont azok a kereskedők tettek panaszt, akik (mint pl. Kinzer Károly és társai) nem a boltjuknál laktak. Kérték, hogy vasár- és ünnepnap legalább délután 4 órától nyitott ajtó mellett árulhassanak. A tanács ezt nem engedte meg, „mivel a rendeletek a nyilvános árulást nem teszik lehetővé".

4 Kereskedelmi Tásulat A fehérvári kereskedők viszonylag korán, a kassaiak, a budaiak és a pestiek után, tömörültek társulatba (Societas mercatorum, Kaufmann Societat): kiváltságlevelüket, két évvel korábban elkezdődött szervezkedés után, 1712. december 18-án kapták meg. A városi tanácsban 1714. február 9-én tették közzé, az alakuló ülés 1 Corp. stat. II/2. 218. Kassa 1642.; IV/2. 108. Nagyszombat 1557.; 138. Besztercebánya 1568.; 352. Körmöcbánya 1628.; 362. Selmecbánya 1630.; 449. Pozsony 1654.; V/2. 292. Sopron 1676.; HKA Hoffinanz Ungarn. Prot. E. 1725. jún. 27. 2 Lásd erről bővebben: Vértes 1910. 43.; Juhász 1937/A. 383; Kállay 1972. 65.; Budapest története. 1975. III. 98.; Magyarország története. 5. 1790—1848. Bp. 1980. 291., 301—302., 564.; Bácskai 1981. 97., 250., 252., 445., 466., 472. 3 Acta pol. et jur. 1722. No 38.; Prot. sess. 1749. febr. 4.; Corr. buch 1764. máj. 14. 4 Prot. sess. 1754. febr. 13.; 1843. okt. 6. No 3564.; 1848. jan. 31. 343.