Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

1816-ban találkozunk az első olyan vargalegényekkel, akik a munkát felvállalva bedolgozók voltak. Ez ellen a vargacéh tiltakozott, mire a városi kapitány nemcsak a munkát, de a szerszámaikat is elvette tőlük.

35 Az 1830-as évektől kezdve a kapitányi hivatal a tartózkodási engedéllyel együtt „mesterség űzésére" is engedélyt adott. 1846-ban, amikor Fejér megye a bábosok kivételével mindenkinek megtiltotta a búcsúkban való árulást, ezt a céhbiztosok a céhekkel, a kapitányi hivatal a céhen kívüli mesterekkel tudatta.

36 • Mesterjog A mesterek felvétele a céhek dolga volt, de a város már a XVIII. század elejétől beleszólt. Elsősorban és elsőként a mesterjogért szedett taksákat és szolgáltatásokat szabályozta. 1710-ben a tanács — a királyi biztos jelenlétében — intette meg a céhmestereket, hogy az új mesterek felvételénél szüntessék meg a lakomákat és elégedjenek meg a taksával.

37 1732-ben egy szűcsmester panaszt tett a céh ellen, amely 75 Ft taksát követelt tőle, „ami ellenkezik az országos szokással és az uralkodói leirattal". A tanács az összeget ezúttal 45 Ft-ra mérsékelte, és felhívta a céhet, hogy csak a leiratban szereplő 35 Ft-ot szedje. Ha viszont az új mester a felvételi taksát nem fizette meg, a város közreműködött a behajtásában. 1758-ban a csizmadiacéh kérte a mesteradó megszüntetését, „mert a mesterek nagyon elszaporodtak, ezért az ebéd 40 Ft-os költséget jelent". A tanács ezt (újból) megszüntette: az új mesternek 25 Ft-ot kellett készpénzben a céhládába be tennie, valamint a remek mellé két mestert megvendégelni.

38 1766-ban a magisztrátus — a helytartótanácsra hivatkozva — megszüntette a mesteresztendőt, a mesterebédet és -uzsonnát és elrendelte, hogy a taksa 15 Ft-nál több nem lehet. Ez lényegesen csökkentette az addigi költségeket, mert a mesterjogért 30, ebédért 10, remekdarabért 4, gyertyára 2, borra 8 Ft 33 d-t, kenyérre 2 Ft 12 d-t, munkára 2 és kérvényre 5 Ft-ot, összesen 63 Ft 45 d-t szedtek. De volt még rosoli-ital, fáradságpénz, mesterkoszt, szabályzatismertetés, keresztelőpénz stb. Ez most mind megszűnt. Bevezették viszont 1772-től a tanácsi céhbiztosnak fizetendő külön 2 Ft-os taksát.

39 A felvétellel kapcsolatos szolgáltatásoknál nagyobb jelentősége volt a mesterek sorába való felvételnek. Ezt a tanács a XVIII. század második harmadától kezdve kezdte a maga hatáskörébe vonni. 1730-ból ismerjük az első adatot, amikor a szűcscéhet 6 Ft-ra büntették, amiért egy lovasberényi szűcsöt a tanács tudta nélkül 35 Prot. sess. 1816. júl. 25. No 1296. 36 Prot. sess. 1830. jún. 14. No 981.; 1846. nov. 30. No 4309. 37 Prot. sess. 1710. máj. 14. 38 Prot. jud. 1732. szept. 5.; Acta pol. et jur. 1746. aug. 7. No 107.; Prot. sess. 1758. jan. 16. 39 Prot. sess. 1766. nov. 12.; 1772. júl. 10.