Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
1816-ban a város azt jelentette a magyar királyi kancelláriának, hogy „a Sárvíz szárító-árkainak az ásását az alsóbb határokban abbahagyták, így a víz nem tud lefolyni; megreked, felduzzad. Ezáltal az árvizek úgy elszaporodtak, hogy a 30 éve művelt városi rétek és kertek elvesznek és a külvárosi házak is veszélyben vannak". A város kérte a megkezdett hasznos munka mielőbbi befejezését. 307 A munka előmozdítására a lecsapolási bizottság a katonaság segítségét kérte. Az 1817 májusában tartott bizottsági közgyűlésen a királyi biztos bejelentette, hogy „a vármegyék által rendelt munkásokon kívül Őfelsége 2000 katonát ajánlott meg". A városra hárult viszont a katonai kórház rendelkezésre bocsátása. 308 A városra eső — hat héten belül fizetendő — költség 1817-ben 11 631 Ft volt, amiből minden rétre 5 Ft 45 kr, a kertek ölére 1/4 kr jutott. Hogy a pénzt be tudják szedni, az örökös bevallásokat addig nem fogadták el, amíg az illető a rá kivetett összeget be nem fizette. Egyúttal a tanács serkentette a lakosokat, hogy „kiszabott fizetésért álljanak be a munkába". A kétszeri kihirdetés után is azonban csak 10 fő jelentkezett. 309 A napszámosokra pedig szükség lett volna, mert — ahogy azt gróf Zichy Ferenc lecsapolási királyi biztos írta — 1820-ban a csatornázással Tácig, a következő évben Űrhidáig akartak eljutni, ha 300 munkást találtak volna. A biztos a tanácstól kérte munkások küldését a táci töltéshez. Ennek viszonzására megígérte, hogy amikor a munka a város határában folyik, ott is fognak vidékiek dolgozni. A tanács válasza: „A városnak sem jobbágyai, sem pedig más olyas lakosai nem volnának, kiket a Nemes Város Jussának sérelme nélkül, a határán kívül, az említett ásáshoz parancsolni lehetne." A kérdést végül is úgy próbálták megoldani, hogy a fertálymesterek minden fertályból 10-10 zsellért rendeltek a tanácsülés elé, ahol közölték velük, hogy milyen jutalmat kapnak, ha a munkát elvállalják és biztosították őket, hogy „az ásás idején sem állnak jobbágyi rendszabás alatt". A zsellérek azonban nem jelentek meg a tanácsülés előtt sem, nemhogy a munkát elvállalták volna. 310 1821 áprilisában, újabb bizottsági közgyűlésen, holdanként újabb 5 Ft 48 kr költséget vetettek ki. A tanács a lecsapolási külön pénztár kezelőjét bízta meg a beszedéssel. Felvigyázónak egy tanácsost állítottak mellé, sőt „szükség esetén bírói segedelmet" is ígértek. A fenti kivetési összeget 3231 holdra vonatkoztatva, akkor 18 739 Ft 48 kr lett volna esedékes. 311 A lecsapolási munkálatok eközben nemcsak hasznot, hanem kárt is okoztak. A sörházi malom bérlői pl. kérték a bérleti díjuk mérséklését, mivel „a Sárvíz elfogása miatt sem parasztra, sem szitára nem tudnak őrölni". A város — miután 307 Prot. sess. 1816. márc. 22. No 515. 308 Prot. sess. 1817. ápr. 18. No 580.; máj. 16. No 779. 309 Prot. sess. 1817. máj. 18. No 784.; 1818. márc. 27. No 439.; szept. 21. No 1261; Egy rét megközelítőleg 1600—1700 négyszögöl. 3,0 Prot. sess. 1820. aug. 7. No 1324.; szept. 9. No 1531.; Hasonló, a feudális partikularizmust példázó esetet mond el Tolna megyéről Wellmann Imre (1979. 164.). 311 Prot. sess. 1821. ápr. 6. No 584.; ápr. 27. No 674.
