Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Ennek eredményeként a város 5000 Vft-ot fizetett a közalapítványi pénztárba, a fennmaradó összeg utáni kamatok fizetése alól pedig felmentést kapott.

262 A város, Bárándtól függetlenül, más bérletekkel is próbálkozott. 1743-ban Szluha gróftól Csala pusztát akarta bérbevenni 16 évre, 12 000 Ft-ért. A következő évben ez ügyben a bíró és egy tanácsnok Pozsonyba utazott. 1786-ban Besnyőpusztát, 1809-ben Vörös Ferenc pentelei majorságát akarták bérbe venni.

263 A város a bérelt Bárándpusztát a polgárok és lakosok között kiosztotta. Kezdetben nem bérleti díjat szedtek, hanem a termés után fizettek a gazdák. 1726ban pl. „mivel az idén sok mohar terem", egy boglya után 25 d-t, 1733-ban minden petrence (amit két ember el tudott vinni) széna után 1 d-t, 1736-ban egy boglya széna után 35 d, egy nagy petrence után 5 d, kis petrence után 1 kr, 1740—1742-ben egy petrence után 1 d-t szedtek.

264 1745-től kezdtek bérleti díjat — szántónként 1 Ft-ot — kérni a gazdáktól. A következő évben csak 80, 1762-ben 75 d-t szedtek. Ekkor még nem volt kút a pusztán; minden bérlővel közölték, hogy vigyenek magukkal vizet, az ottani kútból ne igyanak. 1752-ben merült fel a gondolat, hogy rendezzék a bérleteket; a házhoz tartozó vagy pénzen vett szántókat újból ki kell mérni. A város 1757-ben 791 Ft-ot vett be a bárándi bérlőktől. Ez a pálosoknak fizetett bérleti díjat azonban nem érte el, így a város Bárándpusztára — a gazdák érdekében — ráfizetett.

265 1755-ben a „Bárándpusztán levő földeknek újabb rendbe való tételére", a tanács bizottságot küldött ki. Ettől kezdve a bárándi szántókat és réteket éppen úgy nyilas osztással mérték ki, mint a városi határban levő, a polgárházakhoz tartozó más szántókat és réteket.

266 A tanács mindig kihirdette a bárándi szántók és rétek osztásának az időpontját. A bizottság által kiosztott telkek után a váltságot József napig kellett a pénztárba befizetni. 1776-ban pl. egyenlő nagyságú szántót osztottak ki, egyenként 1 Ft 20 d váltságdíjért. Volt olyan év is (pl. 1774), amikor a pusztát nem osztották ki, hanem a füvet a város lekaszáltatta és az arra rászorulóknak szabott áron eladta.

267 1788-ban — az egész polgárság kérésére — a tanács szabályozta a pusztán levő telkek beosztását. A polgárok azt kérték, hogy a felosztást részint felmérés, részint számok (sorsolás) útján végezzék. A kiküldött bizottság meghatározta, hogy melyik szántó legyen téli, melyik nyári vetésre felhasználva, és melyek legyenek a kukoricaföldek. Egy gazda két telket is kiválthatott, ha a váltságot megfizette. A műveletlen földeket olyan polgároknak adták át, akik a magukét jól művelték. A felsőbb hatóságok jó szemmel nézték, ha a telkeket „a polgárság szegényebb 262 Prot. sess. 1835. dec. 19. No 2519.; 1837. márc. 31. No 682.; máj. 8. No 996. 263 Prot. sess. 1743. máj. 12.; 1744. márc. 10.; 1786. jún. 2. No 833.; 1809. jan. 30. No 121. 264 Prot sess. 1726. júl. 26.; 1733. júl. 9.; 1736. aug. 3.; 1740. aug. 23.; 1742. aug. 4, 265 Prot. sess. 1745. márc. 23.; 1746. márc. 29; 1752. júl. 21.; 1762. márc. 16.; Kamarási számadás 1757. 266 Prot. sess. 1755. márc. 14,; 1767. jún. 26. 267 Prot. sess. 1770. jan. 8.; 1773. jún. 20.; 1774. jún. 27.; 1775. jún. 16.; 1776. márc. 15.; 1787. márc. 12. No 226;