Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

ügyében. 1786-ban egy évre még megkapták a régi áron, az 1787-es tárgyalások során azonban az adminisztráció 4000 Ft-os díjat követelt. A városi küldöttek viszont csak arra kaptak felhatalmazást, hogy az addigi 2000 helyett legfeljebb 3000 Ft-ot ígérjenek, „ha másképp nem megy". A tanács megállapította, hogy „a puszta állattartás és szántóföldhasználat tekintetéből szükséges a város lakóinak, anélkül az állattartás és a földmüvelés tönkremegy". Kérték az adminisztrációt, hogy árverésen kívül kapják meg a bérletet. Az adminisztráció megmaradt a 4000 Ft-nál, viszont annyi engedményt tett, hogy nem három, hanem hat évre adta bérletbe a pusztát. A városnak ez annyiban jelentett könnyebbséget, hogy addig sem emelkedett tovább a bérleti díj. Az összeg felét azonnal kellett kifizetni, éspedig a püspöknek, „hogy a kölcsönös költségeket kíméljék". A pénzt a tanács az érdekelt gazdáktól szedte össze. A díj másik felét (2000 Ft-ot) a városi pénztárban helyezték — az óbudai uradalom pénztárába való kifizetéséig — letétbe. A magyar kamara nem ellenezte a bérletet, de bekérte azoknak a gazdáknak a jegyzékét, akik Bárándon szántót vagy parlagot kaptak.

249 Ettől kezdve a város arra törekedett, hogy minél hosszabb időre legyen biztosítva a bérlet. 1789-ben a kamara a hatéves bérleti időt 10 évre emelte fel. A tanács azonban örökbérletet (Erb-Pachtung) szeretett volna, ennek érdekében az uralkodóhoz is folyamodott. Arra hivatkoztak, hogy a puszta, amelyet már 100 éve bérelnek, nagyon fontos a városi gazdaság szempontjából, mert az adózóknak itt tudnak földet adni, itt lehet a gazdálkodást kiterjeszteni. A szószóló az örökbérlet érdekében a bárándi bevételekből 200 Ft-ot fizetett a város két bécsi ügyvivőjének, az örökbérlet ügyének előmozdításáért.

250 Az örökbérlet azonban nem sikerült. 1794-ben újabb négy évre, 1797-ben három évre nyertek meghosszabbítást; ekkor már azonban 6000 Ft bérleti díjért. 1799-ben, közeledvén a bérlet lejáratának ideje, a város megint azzal próbálkozott, hogy 30 évre árverés nélkül kapja meg a bérletet. A városi küldötteket felhatalmazták, hogy ha mégis árverésre kerülne a sor, 8000 Ft-ig elmehetnek, „mivel a bérlet nélkül a város nem tud létezni". Ezt az összeget később 10000 Ft-ra emelték.

251 A bérleti díj 10 050 Ft lett, ami azonban a városnak már túl magas volt. 1800-ban azt olvashatjuk a tanácsülési jegyzőkönyvben, hogy „a bárándi kaszáló bérleti díját a város nem tudja megfizetni". Felmerült a gondolat, hogy ne adjanak-e kaszáló bérletet a helybeli mészárosoknak vagy az abai jobbágyoknak is. A választott község az előbbihez járult csak hozzá, az abaiak nem kaptak bérletet a pusztán. A10050 Ft-os bérleti díjat két részletben kellett a királyi közalapítványi pénztár praefectusi hivatalának befizetni. Ugyanebben az évben a gazdák kérték: a tanács forduljon a helytartótanácshoz a díj leszállítása érdekében, „mivel egyrészt nagy a 249 Prot. sess. 1786. márc. 24. No 560.; ápr. 3. No 602.; 1787. ápr. 30. No 393.; máj. 7. No 430.; nov. 27. No 1198.; dec. 26. No 1331.; 1788. jan. 7. No 13.; febr. 4. No 169.; márc. 12. No 389,400.; máj. 5. No 710.; nov. 3. No 1568. 250 1 789. ápr. 14. No 448.; ápr. 17. No 476.; ápr. 27. No 511.; dec. 21. No 1750.; 1790. jan. 22. No 131. 251 Prot. sess. 1794. máj. 12. No 640.; 1797. jan. 27. No 126.; nov. 24. No 1421.; 1798. jún. 14. No 733.; júl. 1. No 806.; dec. 7. No 1397.; 1799. máj. 3. No 580.; jún. 23. No 761.; júl. 28. No 897.