Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
tanács elrendelte, hogy a zabot jobban meg kell rostálni, és úgy az állatok elé tenni. 199 1798-ban a városi lovak átteleltetéséhez 1000 mérő zab kellett volna, de a piacon az idegenek annyira felverték az árát, hogy a tanács nem tudta megfizetni. 1801— 1802-ben 1034 Ft ára zabot ettek meg a város lovai. 1804-ben már csak 500 mérő volt a szükséglet; ha zab nem volt, kétszeres búzával és szecskával etették azokat (habár ezt károsnak találták). 1812-ben a három paripa, 8-8 ménes hámló, darabonként hetente egy mérő zabot számolva, 884 mérőt fogyasztott. A lovak kősót is kaptak. 200 A városi lovakat — az ökrökhöz hasonlóan — a városgazda adta-vette. 1794-ben pl. az ún. Taliga-méneshez (a városi taligákhoz való lovak) szereztek be állatokat. 1795-ben árverés útján 188 Ft-ért kilenc lovat adtak el. A csökönyös lovaktól igyekeztek ilyenkor megszabadulni. 1798-ban egy jó ménért a város igen sokat, 100 aranyat fizetett. 201 A ménesre a felügyelő, biztos, főfelügyelő viselt gondot. A felügyelő először 1785ben jelenik meg. A városi lovak biztosa, Hollner Lipót tanácsos rendelte el pl. a városi lovak eladását, ő határozta meg, hogy melyik vásárban bocsássák áruba. 1791-ben már főfelügyelői rangja van, és mint ilyen, a lovak és öszvérek számának növelésére törekedett. 1801-ben Rode András, a ménes tanácsi biztosa jelentette, hogy a kiselejtezett lovakat 231 Ft-ért eladta, illetve, hogy 44 Ft-ért két lovat vett: 202 A méneshez csikósokat, lovászokat, bojtárokat fogadott a város. 1694-ben a csikós, aki Mihály-napig szolgált, egy ló után fél kenyeret és 25 d-t kapott. 1716-ban a fél kenyérhez 7 kr, 1725-ben az egész kenyérhez 30 d járt. 1728-ban a csikós fizetése 45 Ft, 30 mérő gabona, 10 mérő köles, 50 font só és egy bocskornak való nyersbőr. A lakosságnak azokat a lovait hajtották ki, amelyeket nem fogtak be. 203 1784-től városi lovász, lovászmester és allovászmester is van. 1809-ben az allovászmester biztosító-levelet kapott a várostól, hogy nem viszik el katonának. A lovász fizetése 500 Ft, 30 mérő búza és hat öl szalma volt. 204 A csikósok azonban tovább működtek, nem kevesebb fizetéssel, mint a lovászvagy allovászmester. Még két boglya szénát és két szekér őszi szalmát is kaptak. 205 • 199 Prot. sess. 1734. dec. 10.; 1790. okt. 18. No 1001.; 1794. aug. 1. No 979. 300 Prot. sess. 1798. okt. 12. No 1205.; 1802. máj. 14. No 801.; 1812. jan. 9. No 48.; ápr. 8. No 522.; 1826. aug. 26. No 1490. 201 Prot. sess. 1794. ápr. 26. No 579.; 1795. júl. 3. No 807—808.; 1798. márc. 12. No 350.; 1814. máj. 18. No 775. 202 Prot. sess. 1785. jan. 21.; 1790. jún. 18. No 626.; 1791. aug. 19. No 931.; 1801. nov. 21. No 1522. 293 Prot. sess. 1694. ápr. 16.; 1716. márc. 31.; 1726. ápr. 17.; 1728. ápr. 13.; 1732. márc. 18.; 1737. ápr. 16. — A német jegyzőkönyvben 1724-ben fordul elő először a „csíkos" és „buitar" szó. (Prot. sess. 1724. okt. 17.). 204 Prot. sess. 1784. jan. 12.; 1809. márc. 13. No 393.; 1811. jan. 2. No 8. 205 Prot. sess. 1791. jan. 7. No 40.; 1794. okt. 6. No 1174.; 1817. jan. 23. No 132.; 1824. máj. 31. No 904.
