Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
Bábolnával a kapcsolat 1804-ben kezdődött, amikor a város (450 Ft-ért) oda hajtotta a tőle kért két ménlovat. 1831-ben városi küldöttség járt Bábolnán, mert megtudták, hogy onnan ménlovakat adnak ki a törvényhatóságoknak. A város négy lovat igényelt, „ezeket azonban nem lehet a ménesre szabadon kiverni". A hágatási díj a bábolnai mén után 2 Ft, a városi mén után 1 Ft volt. Vidékiek nem hágathattak. 1822-ben a szegényebb gazdák nem tudták lovaikat a bábolnai ménekkel hágatni, ezért a tanács ingyen engedélyezte azt nekik. A „rosszabb kancákat" azonban nem engedték a ménekhez. 195 1830-ban a lótartó gazdák kérték, hogy a város vegyen két újabb alkalmas ménlovat, „mert már több éve nem vettek, a régiek pedig csaknem teljesen hasznavehetetlenek". A város először az ercsi uradalomhoz, majd újból Bábolnához fordult. A bíró és a szószóló utazott a lovak beszerzésére, és azzal az örvendetes hírrel tért vissza, hogy „a Bábolnáról adandó ménlovakra nincs más költség, minthogy tartani kell őket, amíg használtatnak". A város ezt kedvező feltételnek találta és négy alkalmas mént kért. A tartásért járó pénzeket azonban a tanács nem mindig tudta behajtani. 196 A város szilaj ménest tartott fenn mindaddig, amíg a bárándi puszta bérlete biztos volt. 1793-ban a ménest a palotavárosi részen legeltették, amiért az ottani lakosok panaszt tettek. A tanács határozata: „Mivel a ménesben az egész városból vannak lovak, az egész legelőt kell használni, nemcsak azt az egy részt." 1806-ban még fennállt a szilaj ménes; jobb őrzésére 1 Ft 15 kr-t szedett lovanként a város. 197 1814-ben viszont már arról olvashatunk, hogy vissza kellene a szilaj ménest állítani. „A méneslovak beszerzése sokba került a városnak; ezért a város tart egy pár alkalmas kancát és maga neveli a ménlovakat." 1815-ben született határozat a ménesről. Eszerint az újból felállítandó ménest tavasszal hajtják ki a mezőre. Május végéig a felsővárosi telkeken, utána pedig a rácvárosin járnak. Ettől a beosztástól csak különös ok miatt térhettek el. A ménesbiztos és a gazdák gyakran ellenőrizék a ménest; főleg azt nézték: nincsenek-e közte olyan lovak, amelyek a jegyzékben nem szerepelnek. Ezeket — különösen a városiak vagy csikósok neve alatt levő idegen lovakat — lefoglalták. Vidékinek tekintették azon birtokosok lovait is, akik ugyan a városban laktak, de máshol gazdálkodtak. A szilaj ménes kérdése az ezt követő időben is, különböző polgári panaszok, követelések között gyakran előbukkan. 198 Fuvarozásra, lovas szolgák, kerülők számára a város saját lovakat tartott. Már 1734-ben olvashatjuk, hogy a bíró a városi lovak közül 45 Ft-ért négy kancát megvett. A lovak zab-, árpa- és egyéb takarmányszükséglete a tanács és a választott község közötti vita állandó forrása volt. A kamarási hivatal végül is pontosan megszabta — a községgel is közölte — a szükséges mennyiséget. 1794-ben mégis azt állapították meg, hogy a lovak takarmányfelhasználása napról napra nőtt. Ezért a 195 Prot. sess. 1804. szept. 17. No 1105.; 1821. nov. 18. No 1814; 1822. máj. 2. No 676. 196 Prot. sess. 1830. ápr. 24. No 722.; júl. 16. No 1191.; szept. 18. No 1595. 197 Prot. sess. 1793. jún. 21. No 876.; 1806. dec. 18. No 1857. 198 Prot. sess. 1818. dec. 22. No 1881.; 1815. febr. 18 No 276.; 1821. ápr. 6. No 581.; júl. 2. No 1058.
