Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
A tanács ügyelt arra, hogy a szőlőket megműveljék. A négy évig műveletlenül hagyott szőlőt — becsű után — a bíró tudtával eladták. Nem lehetett mindenhova pincéket ásatni, a földet az utakra hordatni; az ilyeneket a birtokos saját költségén szüntették meg. Az elhagyott szőlőket a hegymester figyelemmel kísérte; termését „közös tractamentumokra" fordították. 124 Ha valakinek a marháját a szőlőkben találták, kétszer hazahajtották; harmadszor már agyonlőtték. Tilos volt a szőlőtőkéket a városba behordani, ha valaki megpróbálta, a kapuban elvették tőle. És nem lehetett a prést az utcára, a ház elé, hanem csak az udvarba állítani. 125 Tilos volt a szőlőhegyre a városi legelőből gyöpöt hordani. A tanács — „hogy a legelő kárt ne szenvedjen" — inkább kijelölt egy helyet, ahonnan a gyöpöt hordhatták. Egészen 1841-ig tilos volt a munka a szőlőhegyen szombaton déli 12 órától. Ekkor a tanács úgy foglalt állást, hogy „e tilalom nem gyökerezik rendes szabályban, ezért eltörlik. így hozza ezt a szegényebb sorsú nép érdeke és a köztársaság céljai". A következő évben több szőlőbirtokos kérte e tilalom visszaállítását, de a város erre — a fenti indokkal — nem volt hajlandó. 126 Szombat-vasárnap is lehetett azonban minden időben szedni a férgeket, hernyókat, ez nem számított ui. munkának. Sőt a statútumok inkább szorgalmazták; különösen olyan években, amikor sok volt a hernyó. A férgek kiirtására a szőlőleveleken levő tojásaik összeszedését javasolták, amit az összegöngyölt levélről lehetett felismerni. A tanács 6 Ft büntetés terhe mellett parancsba adta, hogy „a cserebogarakat mindenki vesztesse el". 127 A szőlők őrzését a csőszökre bízták, róluk más helyütt is szólok. Őket a gazdák szőlőnyolcadonként fizették (1779-ben pl. 10, 1796-ban 9 d-t). Azt azonban elnézték, ha a szegény vándorlegény egy-két fürt szőlőt leszakított. 128 Annak ellenére, hogy sok szőlősgazda volt a városban, szőlőmíves céh nem működött. Van tudomásunk róla, hogy a város a Budán felállítandó szőlővenyigeiskolát 1836-tól számított öt éven át 10 Pft-tal segélyezte. 129 A hegymesterekhez fordultak a gazdák, ha szomszédos, használaton kívüli telkeket akartak a magukéhoz csatolni. Ezt a tanács csak akkor támogatta, ha nem önkényes foglalás történt. Ez esetben ugyanis „törvénytételt" emlegetett. Gyakran „az egyenesség kedvéért" kértek telekhatár kiigazítást. Az egyenes vonalban való kiegészítést a tanács is támogatta; különösen mert ilyenkor pénzt lehetett beszedni érte. Az árkok pusztításáért büntetés járt. 130 124 Corp. stat. IV/2. 684. Esztergom 1728.; 705. Szentgyörgy 1734.; V/2. 281. Győr 672. 125 Corp. stat. IV/2. 662. Esztergom 1724.; V/2. 177. Kőszeg 1632.; 274. Ruszt 1669. 126 Corp. stat. V/2. 210. Kőszeg 1649.; Prot. sess. 1837. ápr. 10. No 779.; 1841. máj. 24. No 1266.; 1842. ápr. 22. No 2087. 127 Corp. stat. IV/2. 691. Esztergom 1731.; V/2. 559. Kőszeg 1779.; Prot. sess. 1821.ápr. 28. No 725. 128 Corp. stat. IV/2. 240. Modor 1602.; Prot. sess. 1779. szept. 13.; 1796. szept. 23. No 1270. ,29 Prot. sess. 1815. febr. 3. No 190.; 1836. ápr. 8. No 719. 130 Prot. sess. 1791. febr. 4. No 134.; márc. 28. No 364.; 1795. nov. 9. No 1315.; 1812. nov. 18. No 1427.; Corp. stat. IV/2. 838. Kecskemét 1800.
