Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
A jobb termés érdekében az 1830-as évektől kezdve a réteket öntözték is. Ez úgy történt, hogy a legközelebbi csatorna vizével árasztották el. 1834 augusztusában jelentették, hogy a „fűzfás réteken a fű gyökere annyira kiszáradt, hogy jövőre csekély széna terem. Ennek elhárítására a réteket el kellene önteni". Az öntözés biztosítására a sörházi molnárral kötött szerződésbe bevették, hogy évente nyolc napig — szükség szerint — a malomcsatorna vizét a rétekre engedik. Erre természetesen csak akkor került sor, ha nem esett az eső. 1835-ben pl. nagyszombattól hétfő reggelig a malom nem őrölt; a csatorna vizét a rétek öntözésére használták. 73 1725-ben egy öl szalma 85 d, 1728-ban és 1732-ben 1 Ft 25 d, 1787-ben 6 Ft volt. A városi szalmát a legtöbbet ígérőnek adták el. 1792-ben kevés lett a szalma, „ezért a város nem tudott adni felsőbb helyre". A következő évben négy öl őszi szalma megromlott, „már nem lehet sem a bikák, sem a lovak etetésére felhasználni". 1794ben a Börgönd pusztával szembeni földeken a vetések annyira rosszul sikerültek, hogy még a magot sem termettek meg. Ezért a tanács engedélyezte — téli szükségletre — a megmaradó szalma lekaszálását. Erre az utalványokat a mezőőrök osztották ki. 74 Fásítás Az erdők nem jelentettek ugyan elsődleges bevételi forrást a városokban, az önkormányzat azonban különböző — épületfa-, tüzifaellátás, város csinosítása, selyemtermelés előmozdítása stb. — okokból elég sokat foglalkozott a fák kitermelésével, pótlásával, faeladással és -vétellel, az erdők szabályozásával. 75 Az erdő hiányát Székesfehérvár a török utáni kortól kezdve érezte. 1690-ben, a bécsi udvari kamarához benyújtott 12 pont között az előkelő második helyet foglalta el a kérés: „Erdő adományozása városi szükségletre". A fahiány nemcsak a várost, hanem a katonaságot is sújtotta. 1721-ben pl. a fehérvári erőd helyreállításához a fát a móri Hochburg-uradalom erdeiből kellett szállítani. A hidakat pedig gróf Eszterházy Ferenc csákvári erdejéből való fával javították. Favásárlás esetében a várost így nemcsak a fa ára, hanem a fuvardíj is terhelte. 76 Más városokban, pl. Szombathelyen, Budán a polgári házakhoz nemcsak szántókat és réteket, hanem erdőt is osztottak. Budán a tanácsosok három holdat kaptak, a polgárok a proportio szerint. Fehérvárott erről természetesen szó sem lehetett, a polgári házakhoz itt csak szántókat és réteket osztottak. 77 1738-ban a város ismét a Hochburg-uradalomhoz fordult, „mivel a katonákat nem tudják fával ellátni; a városnak sem készlete, sem erdeje nincs". A kivágandó 73 Prot. sess. 1834. aug. 18. No 1648.; okt. 10. No 1996.; okt. 17. No 2023. 1835. ápr. 10. No 681. 74 Prot. sess. 1725. dec. 14.; 1728. nov. 29.; 1732. dec. 30.; 1789. jan. 5. No 7.; 1792. szept. 21. No 1292.; 1793. febr. 22. No 180.; 1794. jún. 2. No 745. 75 Kállay 1972. 82—83. 76 Prot. sess. 1690. ápr. 19.; 1729. júl. 8.; OL A 10. Kanc. Insinuata cam. aul. 1721. No 13. 77 Corp. stat. IV/2. 722. Buda 1739.; V/2. 464. Szombathely 1736.
