Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

1. Politikai igazgatás

Az 1830-as években — a tanács kérésére — még mindig katonai őrjáratok járják a város utcáit, „mivel számos éjjeli betörés és erőszakos lopás miatt a lakosok személyes és vagyoni biztonsága igen megcsorbult". A katonák az őrjáratokért a várostól jutalmat kaptak. A katonai őrjáratokról még 1846-ban is olvashatunk.

13 A beszállásolás terhét a város lakói csaknem a török utáni korszak első percétől viselték. 1693-ban a fehérvári bíró és szenátorok — „mindennapi nyomorúságukban" — a budai kamarai adminisztrációhoz fordultak, „mivel a katonaságtól sok jogtalanságot szenvednek, akik a szálláson kívül fát, világítást, sót és mindenféle konyhai edényt kicsikarnak tőlük". A beadványra Hochburg János Miklós élelmezési tiszt azt felelte, hogy „csak szállást, fát és világítást tartoznak adni". A Rákóczi szabadságharc, illetve 1715 után megszaporodtak a városok beszállásolási ügyei.

14 A városok — a viták megelőzésére — megpróbálták a kötelezettség nagyságát pontosan meghatározni. Kőszegen pl. egy polgár vagy lakos csak egy katona tartására és ellátására volt kötelezve. Ennek ellenére állandó volt a nézeteltérés egyrészt a katonaság és tanács, másrészt a lakosok között. 1732-ben pl. Székesfehérvár két tanácsosból álló deputatiot állított össze, a báró Sternthal százados, katonai parancsnokkal felmerült vita rendezésére. A tanács különösen akkor tiltakozott, ha a hadbiztosság tudta nélkül vonultak be katonák a városba, mint pl. 1745-ben, amikor egyszerre három zászlóalj tette ezt.

15 A terhek viselését a magisztrátus mindenképpen biztosítani akarta. Ennek érdekében házépítési engedélyt is csak azzal a feltétellel adtak, ha az építkező az új ház után a porciót és a beszállásolást viselte. 1753-ban minden polgár, akinél katonák voltak beszállásolva, havonta 30 kr porcióelengedést kapott. A városban éjszakázó, átvonuló ezredek szállás- és ellátási költségeit a kincstár nyugta ellenében megtérítette. Az éjjeli szállásért járó pénzt Schlaflcreuzer-nek nevezték.

16 1788-ban a tanács, a főispán rendeletére, a következőket jelentette: igazi beszállásolás csak a külvárosokban van, amit a bíró és a polgármester egyaránt ellenőriz. Ettől csak akkor térnek el, ha a városon nagyobb számú katonaság vonul át, ilyenkor még a kerti házakat is igénybe veszik. A beszállásolás utcáról utcára haladva történik. A belvárosi házak azért mentesek a kaszárnya elkészülte óta, mert 1688—1769 között ők viselték a szállás terhét.

17 A beszállásolás rendszerét 1790-ben szabályozta a helytartótanács. Megszűnt a deperdita-fond számlájára kifizetett összeg, és visszaállították a korábbi provisiót 13 Prot. sess. 1834. okt. 24. No 2094.; 1835. júl. 20.No 1452.; 1846. nov. 16. No 4076. 14 Eckhart 1946. 210.; OL E 281. Berichte und Schreiben. 13. Székesfehérvár 1693. jan. 6. 15 Corp. stat. V/2. 449. Kőszeg. 1729.; Prot. sess. 1732. dec. 19.; 1745. máj. 21. 16 Prot. sess. 1742. febr. 26.; 1753. júl. 10.; 1786. jún. 23. No 910.; 1788. febr. 22. No 276. 17 Prot. sess. 1788. máj. 5. No 708. Beszállásolás