Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

tanács ezzel nem értett egyet: „A nem gazdag polgárok amúgyis eltartják a betegek, szegények és öregek intézetét is. Jelenteni kell a helytartótanácsnak, hogy nem találtak módot az állandó segítségre." így azután 1834-ben, amikor újabb terméketlen év köszöntött a városra — még a „kenyérpótló" krumpliból és kukoricából is kevés termett —, a tanács kölcsönt vett fel, amiből vetőmagnak és kenyérnek 2000 mérő rozsot és 1000 mérő árpát vásárolt. A gabonát készpénzért vagy kötelezvényre osztották ki a rászorulók között. A szegények — a család nagysága arányában — ingyen jutottak hozzá.

36 1846 októberében a város a közepesen aluli termést, kukoricából, zabból rossz termést jelentett (egyedül a sarjú volt jó). Még a krumpli is elrothadt a földben. így nem lehet csodálni, hogy a következő év tavaszán összeírták a lakosoknál levő gabonát. A magánosoknál 8221 mérőt, a boltokban 472 mázsát találtak. „Ez elég a lakosságnak, a piacon elég van belőle minden nap — írta a tanács. — Más kérdés, hogy nagy részének nincs keresete és ezért éhezik." A forgalom előmozdítására vidékieknek is engedélyezték, hogy a piacon negyedmázsa gabonát vegyenek és kivihessék a városból.

37 Az 1847-es év sem volt szerencsés: sáskajárás fenyegette a várost. Nitzky János mezei rendőrbíró meghagyta a csőszöknek, pásztoroknak és lovas kerülőknek, hogy figyeljék és jelentsék a sáskák megjelenését. Ekkor a harangokat félreverik és a lakosság pusztító szerekkel a határba megy. A tanács szerint „a leghatásosabb védekezés a sáskák összeszedése és elégetése. Ezért mihelyst a sáskák megjelennek, zajt csináló eszközökkel ki kell menni a határba, ásókkal, lapáttal, dorongokkal, szérű söprűkkel és más egyébbel felszerelve. A sáskát a síkságra kell terelni. Estétől reggelig merev állapotban vannak, akkor kell összesöpörni és összeszedni őket." A tanács másfél mérő agyonvert sáskáért 20 kr-t fizetett.

38 Az 1847. évi termés (a termett keresztek fentebb említett összeszámolása alapján) búzából 45441, rozsból 12817, árpából 19669 és zabból 9514 mérő lett.

39 A tanács mint vevő, eladó — és a helytartótanács utasításására — figyelte és jelentette a. gabonaárakai. A tanácsülési jegyzőkönyvben csaknem minden évben megtaláljuk ennek a bejegyzését. 1696-ban 1 mérő búza 1 Ft 25 d, az árpa és a köles 60—60 d volt. 1716-ban a kevert búza mérőjét drágán, 2 Ft-ért, 1724-ben olcsón: 15 d, a tiszta búzát 50, 1724-ben a kevert búzát 60 d-ért adták.

40 A tanács az árak ismeretében utasította időnként a kamarást: adjon el vagy vegyen gabonát. így pl. 1733-ban a tiszta búza mérőjét 85, a kevertet 70; 1729-ben a régi kevert gabonát 60 d-ért adta el. 1737-ben ismét visszaállt a, jobb" búza ára az 1696-os szintre, az 1 Ft 25 d-ra. Az 1740-es években—háború lévén— a gabona ára 36 Prot. sess. 1832. jan 12. No 12.; 1833. dec. 30. No 2486.; 1834. aug. 18. No 1669. 37 Prot. sess. 1846. okt. 30. No 3809.; 1847. máj. 11. No 1940—1941. 38 Prot. sess. 1847. aug. 19. No 3383. 39 Prot. sess. 1847. aug. 2. No 3209. 40 Kállay 1958. 62.; Prot. sess. 1716. máj. 22.; 1724. jún. 2.; 1728. márc. 31.