Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
3. Gazdasági igazgatás
község együttes ülése döntött: minden 100 mérőre egy mérőt kapjanak superadditamentum címén. 19 A cséplést általában a tél beállta előtt elvégezték, de volt kivétel is (pl. 1764), amikor „a nyomtatás téli időre maradni látszott". 20 A tanács 1796-ban határozatban rendezte a cséplési munkákat. Eszerint a cséplőhelyre annyi lovat kellett vinni, amennyire szükség volt. Kocsit — a lopás megakadályozására — nem lehetett ott tartani. A cséplők minden 100 mérő után — mint korábban is — egy mérőt kaptak. A cséplés ideje alatt „más készpénzes munkát" nem vállalhattak. Minderre Heissler József városgazda ügyelt. 21 A szérű kevés volt, ezért gyakran a házaknál, vagy a földeken csépeltek. Ezt a tanács tiltotta; különösen az ellen volt, hogy a száraz és vizes réteken nyomtassanak. 1822-ben pl. dobszóval hirdették ki a kemény büntetés terhe melletti tilalmat. Inkább a szérűhelyeket bővítették vagy szaporították. 1827-ben a földmérő mérte fel — szélesítés céljából — a szérűn vezető ún. Taliga utat, hogy könnyebben megközelíthető legyen. 22 A cséplési munka jelentőségét mutatja, hogy a tanács — egy belső tanácsnok személyében — külön „szérűkre ügyelő" biztost jelölt ki, ami azonban vitákra is okot adott. A biztos ui. másképp számolta a gabonát, mint a gazdák vagy a cséplők. A szószóló mindig ez utóbbiak pártjára állt. 23 1833-ban a város azoknak a szántóföldbirtokosoknak, akiknek erre más helyük nem volt, szérűhelyet osztott ki. A rácvárosi részen az Abai út melletti Halmoknál, valamint a Lövöldöző ház végénél, a téglakemence helyén. A felsővárosi részen a zámolyi sorompónál, és a Csutora temető melletti Peres rét dombjain (ahol az új téglaégető is létesült). Egy szérűhely szélessége 28, hossza 47 m volt. A gazdáknak hat évre kellett vállalniok a szérűhelyet, évi 1 konvenciós Ft díjért. A szérűhelyek végeit fel kellett árkolni; azonban ott lakni vagy marhákat tartani tilos volt. Akiknek kevesebb szántójuk volt, ketten-hárman álltak össze egy-egy szérühelyre. Ha valaki a szántóföldjét eladta, a szérűhelyet is vissza kellett adnia a városnak. 1844-ben pl. több mint 100 szérűhelyet osztott ki a tanács azoknak, akik „arra takarmányaikkal kitakarodni kívánnak". 24 Gabonatermelés A gabonatermelés elsődleges célja a város önellátásának a biztosítása, vagyis annyit termelni, amely a lakosság szükségletét kielégíti. Ennek érdekében a városok statútumokat is alkottak. Sopron város pl. — az éhínségre való tekintettel — 19 Prot. sess. 1726. aug. 9.; 13.; 1731. szept. 4.; 1732. márc. 21.; 1793. aug. 30. No 1175. 20 Corr. buch. 1764. máj. 14.; Prot. sess. 1764. aug. 28. 21 Prot. sess. 1796. aug. 5. No 1099. 22 Prot. sess. 1822. júl. 9. No 1048.; 1827. szept. 28. No 1616. 23 Prot. sess. 1829. júl. 31. No 1178—1179. 24 Prot. sess. 1833. aug. 13. No 1572.; 1844. júl. 12. No 2706.
