Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

3. Gazdasági igazgatás

Az 1728. évi összeírás szerint dohányt, kukoricát és lent akkor sem termeltek, csak kendert; azt is elsősorban a házi szükségletek fedezésére, rendszerint a házakhoz tartozó kertekben.

4 A mezőgazdasági termelésről ad összefoglaló képet a városnak a pozsonyi kamarához 1764-ben felterjesztett jelentése. Eszerint a város határában kettős vetésforgó van. A földeket nagyobbrészt búzával, kisebbrészt tavaszi zabbal és árpával vetik be. A városban csűrök vannak; aratás után a polgárok és lakosok a helyszínen csépelnek. A cséplést általában lovakkal végzik, a tavasziakat szarvasmarhákkal. Lent és kendert kis mennyiségben termelnek. Fuvarból csak azoknak a lakosoknak van jövedelmük, akik a mestereket viszik a távoli vásárokra vagy a gyapjúkereskedők áruját Brünnbe. A lakosság nagy része a mezőgazdaságból él.

5 Szántóföldi munkák A szántóföld területe 1728-ban 2273, 1775-ben 2898, 1777-ben 4671, 1778-ban 2344,1779-ben 2849,1780-ban 2502,1781-ben 3256 katasztrális hold volt. A tanács ennek megművelését nemcsak figyelemmel kísérte, hanem irányította is. Már 1695ben statútum mondta ki, hogy „mindenki köteles a földjét felszántani a város közhasznára". Szabályozták ugyanakkor a bérét is: egy napi szántásért 1 Ft-ot és kosztot, vagy 1 Ft-ot és kosztot, vagy 1 Ft 25 d-t (koszt nélkül) lehetett kérni. Van példa arra is, hogy a tanács — a bíró vezetésével — deputációt.küldött ki a szántás megtekintésére.

6 Megpróbálta a tanács a szántás költségét szabályozni. 1807-ben „tapasztalták, hogy a helybeli marhatartó gazdák a bérszántásért minden évben nagyobb bért kívánnak. A földbirtokosokat, kiknek marhájuk nincs, kedvük szerint sanyargatják". Ezért megengedték „a vidéki parasztságnak", hogy amíg a városi földeken szánt, állatait a legelőn szabadon legeltetheti. Ez azonban nem nyomta le a béreket, mert 1812-ben a polgárok amiatt panaszkodtak, hogy „a szántó emberek" egy szántóföldet eddig 40—50 Ft-ért szántottak, most ugyanezért 50—60 Ft-ot is elkérnek. A tanács „közügyről lévén szó, meghagyja, hogy idegeneket, városon kívülieket is fogadhatnak".

7 Általános törekvés volt városainkban — a lakosság gabonaellátásának biztosítása céljából — a bevetetlen terület csökkentése. Egyes városok — Nagyszombat, Trencsén — a földek maradéktalan és időbeni bevetését statútumban írták elő. Székesfehérvár is hasonlóan járt el, de annyiban továbbment, hogy a parlagon hagyott földeket bárki felszánthatta. A birtokos azután a termésből mindössze két * 1728. évi összeírás. 5 Corr. buch 1764. máj. 11, 14.; 1769. ápr. 14. 6 Kállay 1958. 62. (kat. holdra átszámítva); Prot. sess. 1695. jún. 6.; 1727. máj. 30.; Corp. stat. V/2. 328. Székesfehérvár 1695. 7 Prot. sess. 1807. ápr. 18. No 578.; 1812. ápr. 3. No 480.; máj. 25. No 757.