Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
2. Kommunális igazgatás
a XIX. századdal együtt köszöntött be Fehérvárra. Pontosan 1800-ban javasolta a gazdasági ülés: a Budai-kapunál a kamarási hivatal gondoskodjék lámpákról, mert olyan sötét van, hogy a kocsik csak a legnagyobb veszéllyel tudnak behajtani rajta. A lámpásokat az éjjeliőrök töltötték fel repcsényolajjal. 141 1800 márciusában a városháza kapuján egy odaszögezett, a vezetőség elleni, a tanács tekintélyét sértő gúnyiratot találtak. Ez adott indítékot a tanácsnak a közvilágítás megszervezésére. Az év decemberében elhatározta, hogy a Belváros jobb megvilágítására 50 lámpát kell elhelyezni, amelyhez—mivel erre a polgárok és a lakosok nem mutattak hajlandóságot — az olajat a város adja. 142 Az ezt követő években azonban a határozatból semmi sem lett. Mindössze annyi történt, hogy a magánosok (mint pl. Fasching András kőműves) tettek felajánlást lámpások felállítására. 1805-ben Buda város 142 fáklyát ajánlott fel Fehérvárnak, de a tanács „megköszönve a testvéri segítséget, de nincs rá szükség" jelszóval nem fogadta el. 143 1817-ben Kiszling Máté városi kapitány javasolta a Belvárosban éjjeli lámpások felállítását. A tanács válasza: „Semmi kifogás sincs ellene, ha lesz rá költség. E célból alapot kell létesíteni". A következő évben a főstrázsamester kért a háza elé lámpást, de a tanács — „a városnak nem lévén éjjeli lámpása" — a kérést nem tudta teljesíteni. 144 1824-ben a tanács úgy határozott, hogy „az éjjeli bátorság, a tűzveszedelemkor tapasztalható zavarodás elkerülése és az a reménység, hogy az uralkodó a város pallérozódását látván, ide idővel valamely közintézetet rendel, mindez azt kívánja, hogy az utcákat éjjel lámpásokkal világítsák ki". A választópolgárság azonban más véleményen volt. A nagyobb terhekre hivatkozva, inkább kutak fúrását és az iskolák bővítését tartotta szükségesnek, „mint az örökös teherrel összekötött világítást". 145 Két évvel később (1826) Marich Dávid királyi biztos a polgármester kötelességévé tette, hogy az utcákon felállítandó lámpásokra nézve tanácskozást tartson. A tanácsülés — mint ahogy az ilyenkor szokás volt — bizottságot küldött ki. Elnöke Vass János polgármester, tagjai között ott látjuk az albírót, egy tanácsost, az aljegyzőt, a szószólót, néhány választópolgárt és Ybl Miklóst. 1 * 6 A tanácskozás kétségtelenül eredménnyel járt, mert egy hónap múlva már az első közlámparongálásról olvashatunk. A tanács 25 Ft büntetés terhe mellett tiltotta ezt meg; az összeg felét a denunciáns kapta. 1828-ban az aljegyző már elszámolást terjesztett be a város éjjeli világítására fordított összegekről. 147 141 Crop. stat. V/2. 527. Kőszeg 1757.; Prot. sess. 1800. jan. 13. No 56. 142 Prot. sess. 1800. márc. 22. No 419.; dec. 14. No 1524. 143 Prot. sess. 1803. nov. 4. No 1404.; 1805. jan. 11. No 40. 144 Prot. sess. 1817. febr. 21. No 297.; 1818. szept. 25. No 1288. 145 Prot. sess. 1824. márc. 13. No 487. 146 Prot. sess. 1826. jan. 3. No 8. 147 Prot. sess. 1826. febr. 27. No 280.; 1828. febr. 11. No 296.
