Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)

2. Kommunális igazgatás

tanács megintette őket, hogy „ne akadályozzák a belvárosi iparosokat mesterségük gyakorlásában és az állatok itatását".

82 Az új kút elkészülte után nem szüntették meg a régi Király-kutat sem. 1798-ban a városi kútfelügyelő hívta fel a tanács figyelmét, hogy a „régi Király-kutat is, különösen télidőben, védeni kell". 1799-ben a Király-kútnál levő „második kutat" említik.

83 1801-ben a Király-kúthoz egy lovat vett a kamarási hivatal. Istállót is építettek a kút mellé, de ezt 1804-ben le kellett bontani, mert a szennyvíz a kútba folyt. Helyette a kútmester udvarán építettek másikat.

84 1807- ben Hell György tanácsos — aki mint városi kapitány már korábban is többször tett panaszt — tiltakozott az ellen, hogy a Király-kút felállítása óta a házának pincéjében szivárgó víz néha az egy láb magasságot is elérte. Az ügyet a helyszínen tanácsi bizottság nézte meg.

85 1808- ban választópolgárokból álló delegáció írta össze a kútnál dolgozó mesterek kezén levő szereket és szerszámokat. 1810-ben a kút csatornái elromladoztak. „Vörösfenyő csatornát azonban mostanság pénzért sem lehet kapni; a köznek azonban szüksége van a kútra" — mondta a gazdasági ülés és javasolta, hogy Rieder Jakab kőművesmesterrel ásassanak szabad helyre egy új kutat. Erre azonban nem került sor.

86 Ehelyett mérlegelték, hogy lajtosokkal hordatják a vizet a Belvárosba, „ezzel a (ti. a kútra járó) cselédek erkölcstelenségeit is el lehetne távoztatni". 1812-ben Valek kőfaragó mester írásban tett ajánlatot: 280 Vft-ért helyreállítja a nagyobb Király-kutat. A tanács szerint a mellette levő Kis-kút is megteszi a szükséges szolgálatot, ezért a nagyobb kút elhasználódott (fémrészek, kő, réz) anyagait árverés útján, 540 Vft-ért eladták. A Király-kút masináját, Schedt Lipót kútmester irányításával, 1814-ben javították meg.

87 1814-ben a Király-kútnak a Belvárosba vezető csatornája már annyira megromlott, hogy fel kellett szedni és „újból összeszerkeszteni". Amíg a munka tartott, a tanács a Belvárosba lajton hordatta a vizet. A csatornák ügyében Budán, valamint a csákvári és a csákberényi fazekasokkal (50 öl cserépcsőről) tárgyaltak, majd a magyar kamarához fordultak: adjon a városnak szabott áron a királyi erdőkből vörösfenyőt, „mivel a környéken még drága pénzért sem lehet kapni". Végül is a tanács a cserépcsövek mellett döntött, mert „az ólomcsöveket a városi pénztár nem tudja elviselni". Az új csatornák 1815 októberére készültek el. A régi, még használható csöveket árverés útján értékesítették.

88 82 Prot. sess. 1796. okt. 21. No 1402.; 1797. aug. 25. No 1025.; 1798. aug. 31. No 1060. 83 Prot. sess. 1798. nov. 12. No 1305.; 1799. márc. 11. No 351. 84 Prot. sess. 1801. aug. 14. No 1071.; 1804. ápr. 3. No 443. 85 Prot. sess. 1807. máj. 1. No 618. 86 Prot. sess. 1808. máj. 7. No 622.; 1810. szept. 27. No 1519. 81 Prot. sess. 1811. okt. 8. No 1343.; 1812. febr. 8. No 196.; ápr. 3. No468.; 1814. szept. 15. No 1373. 88 Prot. sess. 1811. okt. 26. No 1406.; 1814. okt. 7. No 1465.; dec. 22,31. No 1881.; No 1815.; 8.; 1815. febr. 24. No 311.; okt. 11. No 1526.; 1817. szept. 25. No 1566.