Kállay István: A városi önkormányzat hatásköre Magyarországon 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 9. Budapest, 1989)
2. Kommunális igazgatás
vezessék el, hogy az ne a háza falát mossa. A tanács a kutat az utca közepére helyeztette át. Ez azonban a kapitányt nem elégítette ki; most meg a „szörnyű nyughatatlanság" zavarta, ami miatt a házába lakót sem kapott. A tanács erre a kutat a Budai-kapun kívülre helyeztette. Fellépett ugyanakkor a tanács a kutak és a zúgok rongálói ellen. Aki ilyeneket feladott, 20 Vft jutalmat kapott. 68 A palotavárosi kút, amelyből az állatok is ittak, gyakran kiöntött. Ezért a város 1798-ban két csövet (és „szivattyút") szereltetett rá. Nagyobb javításra 1810-ben került sor. 1832-ben a tanács új kút fúrására adott megbízást. 69 A nagyobb kútépítési munkák 1806 után indultak meg, amikor a város, évi 300 Ft-ért, állandó kútmestert (fontium magister) alkalmazott. A kútmester a piacon, az új kapuval szemben és a Palotavárosban három új kutat javasolt, „mivel a város ivóvízzel gyengén van ellátva". A kútépítések ügyében a magisztrátus a helytartótanácshoz fordult, de még 1808-ban sem kapott választ. Ebben az évben egy tanácsos és egy választópolgár utazott Budára, az engedély megsürgetésére. Ezt végül is megkapta a város, de a költségeket nem tudta a saját pénztárából fedezni: 4000 Ft-os kölcsönt vett fel. A kutak építését megnehezítette, hogy szelepet helyben nem lehetett találni. Ezért a tanács úgy határozott, hogy „mindig hat szelepet kell készenlétben tartani". 1814-ben a tanács elégedetlenségét fejezte ki Schedt Lipót ács- és kútmester munkájával kapcsolatban, „aki tunyasága, értetlensége miatt hibásan jár el; a község a víz miatt már több időtől fogva nagy szükséget szenvedni kelletik". Az új, ekkor már „artésiai" kútmester Birghoffer Máté György lett. 100 ezüst Ft-ot és szállást kapott, ezért a belső és a külső kutakat ingyen javította; ha kutat fúrt, annyit kapott, mint a kőműves és a pallérok. Vállalhatott — és vállalt — viszont kútfúrást a városon kívül is, „de ha itt van rá szükség, azonnal hazatérni tartozik". 70 181 l-ben a belvárosi nagyobb kút elromlott: a költségek miatt a város már nem látta jónak a javíttatását, ezért csak a kis kutat csináltatta meg. Éppen ezért hamarosan felmerült egy új belvárosi kút ásásának a szükségessége. Ezt a munkát egy martonvásári kútcsináló végezte, ölenként 10 konvenciós Ft-ért, illetve az utolsó két ölért 20 Ft-ot kapott. A kút 12 öl és 1 láb mély lett; környékét fákkal ültették be. 71 1828-ban a polgárok panaszkodtak, hogy „a vármegyeház előtti kútban elég és tiszta víz van, de valamennyire kénköves szagú". A tanács — mivel a kutat drága költségen építtette — a budai Építészeti Igazgatóságot kereste meg, hogyan lehetne 68 Prot. sess. 1806. jún. 21. No 1048.; 1807. szept. 9. No 1104.; 1828. jan. 25. No 178.; Már 1787-ben kérték a Budai-külváros lakói kút fúrását a templom mögött (Prot. sess. 1787. nov. 16. No 1149.). 69 Prot. sess. 1789. máj. 15. No 639.; 1798. nov. 12. No 1305.; 1810. máj. 15. No 832.; 1832. márc. 16. No 519. 70 Prot. sess. 1806. ápr. 25. N0688.; 1807. nov. 23. No 1361.; 1808. jan. 29. No 118.; okt. 1. No 1425.; 1810. okt. 29. No 1608.; 1814. aug. 21. No 1267.; 1834. márc. 24. No 564. 71 Prot. sess. 1811. júl. 21. No 955.; 1820. dec. 2. No 1962.; 1823. okt. 29. No 1560.; 1824. febr. 3. No 218—219.; márc. 13. No 486. 7 * 99
