Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Gubernium, továbbá a törvényhatóságok főtisztjei és követei nyár eleji confluxusára bízná az esedékes adókivetést. A nóvum itt a következő: minthogy a rendek ismét kérték az 1714-i [!] tc.-ek megerősítését, oly értelmű rescriptum küldendő nekik, hogy e tc.-ek egy része időleges érvényű lévén s így érdektelenné válván, a következő országgyűlés vizsgálja felül őket, s a változatlanul aktuálisakat terjessze megvizsgálásra és megerősítésre az uralkodó elé.

309 III. Károly mindkét kérdést „placet"-tal zárta le. A második 1727-i ülés (1727. december 11.) ismét korábbi formulához tér vissza, további egyszerűsítéssel: országgyűlés hirdetendő, királyi biztosa a már korábbról ismert Tige, ekkor erdélyi főhadiparancsnok legyen, a Gubernium egyezzék meg vele az országgyűlés helyéről és idejéről. A gyűlésen a diétára tartozó tárgyakat vitassák meg, az eddigi módon. Az uralkodói döntés változatlanul: „piacét". Az 1729. február 25-i Konferenz-ülés állásfoglalása: a diéta Szebenben, márciusban tartandó, királyi biztosa Tige főhadiparancsnok legyen. A resolutio itt is egyszerű „piacet". Az 1730. március 23-i variáns csak annyiban tér el ettől, hogy a gyűlés helyét (Kolozsvárt) megjelöli, időpontját az egybehívó rescriptum keltéhez köti (attól számított 6 hét), s ismét külön jelzi, hogy a diéta alatt a törvénykezés is folyjék. Az uralkodó egyszerű jóváhagyással reagált. Az országgyűlés kérdése most évekre legfeljebb az adó (külön tárgyalandó) kérdése kapcsán kerül a konferencia elé. Csak 1736. március 18-án (már Sinzendorff elnöklete alatt) hoz határozatot a konferencia az országgyűlésről: időpontja május legyen, királyi biztosa Wallis főhadiparancsnok, a meghívóleveleket a Gubernium a királyi biztossal való tárgyalás alapján a szokott módon állítsa ki. A gyűlés tárgyai a szokásosak legyenek; külön is határozatba ment, hogy a rendek elnökének kinevezett Bornemissza János alkancellár

310 helyére és a Szentkereszti András halálával megüresedett guberniumi tanácsosi és ítélőmesteri tisztségre, valamint további üresedésekre történjék jelölés. Az ügyet III. Károly „placet"-je zárta le. Még szűkszavúbb az 1737. május 7-i konferencia ez irányú határozata: országgyűlés tartandó, királyi biztosa a főhadiparancsnok legyen, időpontjában a Gubernium és a királyi biztos állapodjék meg. Az uralkodó jóváhagyja a Konferenz álláspontját. Ismét egyedien kerül az országgyűlés ügye az 1737. október 25-i konferencia elé. A Gubernium 1737. október 8-án arról tesz felségelőterjesztést, hogy szeptember 2án megnyílt ugyan a diéta, de Wallis főhadiparancsnok, az országgyűlés királyi biztosa rövidesen meghalt, ezzel a gyűlés már meg is szakadt, küszöbön állt a szüret, s minthogy a török háború Erdély határainak közelében folyt, pánik tört ki azok közt az országgyűlési résztvevők közt, akik rendes lakhelyükön hagyták családjukat, így a Gubernium jónak látta engedni a rendek követeléseinek, s azzal hazaengedni őket, hogy 1737. november 11-én, házi ügyeiket rendbe tévén, újra jelenjenek meg Szebenben az országgyűlésen (ha nincsenek akadályoztatva). Mindenesetre rendelkezést várt: folytassák-e a gyűlést vagy napolják el? A konferencia oly értelmű rescriptumot kívánt a rendekhez intéztetni, hogy jelenleg nem kellvén tartani ellenséges támadástól, s november 11-ig a szüret is befejeződvén, e naptól folytatódjék az országgyűlés (a korábbi királyi propositiók