Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Harteneck özvegyének helyzetével és elkobzott javainak a gyermekeinek való visszaadása kérdésével.

282 A Konferenz állásfoglalása itt sem ismeretes. Az Erdélyi Udvari Kancelláriának a konferencia előtt megfordult ügyei közül a legfontosabb a Kornis Zsigmond gubernatori kinevezése kapcsán megürült alkancellári tisztség betöltése. A rendek 4 személyt javasolnak alkancellárnak: Kászoni Jánost, Káinoki Ádámot, Pettki Dávidot és Mikola Lászlót. Kászoni homo novus, Káinoki a néhai alkancellár fia, a másik kettő pedig Erdély legnagyobb családjaiból való (eleik kancellári, alhelytartói, tanácsúri tisztségeket viseltek a fejedelmek Erdélyében) — de Káinoki még nagyon fiatal, Pettkin és Mikolán pedig rajta van a kuruc múlt „bélyege", így a 4 katolikus jelölt közül (szó sincs már a bécsi alkancellári tisztségnek a 4 bevett felekezet közti váltakozásáról) a Ministerialkonferenz (1713. szeptember 23-i felségelőterjesztésében) Kászonit javasolja, az uralkodó pedig ki is nevezi.

283 Még I. József életében történt, hogy Simon Mihály, az Erdélyi Udvari Kancellária (unitárius) tanácsosa és regestratora, korára és egészségi állapotára való tekintettel, felmentését kérte tisztségéből. A Deputatio Maurer Istvánt, Rákosi Pétert és Bíró Mózest javasolta e tisztségre, ezt a javaslatot azonban I. József halála miatt már nem lehetett megvitatni. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1712 elején vette elő újra az ügyet. Simon Mihály kérését, tekintettel 14 évi kancelláriai szolgálatára, teljesítendőnek vélte, Maurer helyett viszont Rákosit javasolta -első helyen, lévén az a Kancellária szerint jogban, s a stylus juridicusban sokkal jártasabb a másik kettőnél. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elnökletét ekkor ellátó Trautson láthatólag nem hívott össze ezért Konferenz-ülést, csak köröztette minisztertársai közt a Kancellária javaslatát, s az előterjesztésre jegyezte az eredményt: valamennyien (maga is) elfogadják a javaslatot, „mert az [a Kancellária] ismeri a személyeket, mi pedig nem ismerjük".

284 Ugyanez idő tájt vitatta meg egy konferencia-ülés a Deputatio egy felterjesztését, amelyben az az Erdélyi Udvari Kancellária hátralékos fizetésének ügyével foglalkozott.

285 Az 1705—1715-i időszakban több ízben foglalkozott a konferencia Erdély adójának kérdésével (az előbb említetteken túl is). Szerepel ez a kérdés a Ministerialkonferenz elé terjesztendő ügyek többször idézett 1712-i összeállításában is.

286 Töredékes ismereteink vannak egy, feltehetően 1714 augusztusában tartott Konferenz-ülésről, amelyen az Erdélyi Udvari Kancellária azt sürgette, hogy az adó hátralévő részét engedjék el, de a konferencia ,,a' nagy necessitásokra nézve" nem járult hozzá ehhez.

287 1715. február 3-án ismét napirendre került az adó ügye. A Gubernium újra az adó mérséklését sürgeti. Az Erdélyi Udvari Kancellária csatlakozik a kívánsághoz. A Konferenz elismeri ugyan a két erdélyi hatóság álláspontjának megalapozottságát, de nem lát lehetőséget Erdély terheinek csökkentésére, minthogy szerinte a jelen helyzetben az egész Birodalomnak erején felül kell adóznia.

288 A hadellátás kérdéseinek konferenciai intézésével 1710-ben találkozunk, két ízben is. 1710 elején érkezhettek a Gubernium ezzel kapcsolatos felterjesztései az Erdélyi Udvari Kancelláriához. A Kancellária, még Savoyai Jenő is Bécsben lévén, konferenciát sürgetett e kérdésben. A herceg azonban a nyári hadjáratokról