Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

a protestáns felekezetek rovására. Ismét nem „gyarmatosításról" vagy valami ördögi manipulációról van szó, hanem a hatalmi túlsúly érvényesüléséről — s Erdély hatalmi súlya a Habsburg Birodalommal szemben jelentéktelen. Ez nem nóvum a nemzetközi politikában, nem is valamiféle kelet-közép-európai specifikum — de az is tény, hogy aligha váltja ki a szenvedő fél tetszését. Bethlen Miklós 1686ban még azzal érvelt a Haller-diploma elfogadása mellett: most kell megegyezni, később rosszabb feltételeket kapunk. 1688-ban a Habsburg Birodalom vezető körei tekintették elavultnak a Haller-diplomát, függetlenül attól, hogy mi volt róla 1686ban az erdélyi rendek véleménye. Az 1690 utáni közel másfél évtizedben a Diploma Leopoldinum „avul el" — s a birodalmi vezető elitnek azok a tagjai, akikre Erdély ügyeinek legfelsőbb irányítása hárul, nemritkán egyszerűen nem is ismerik a Diploma Leopoldinum rendelkezéseit. 8. 1705—1714 1705-ben kerül sor a titkos konferencia reformjára. Tulajdonképpen itt kellene megvonnunk a korszakhatárt. 1705 és 1715 között azonban fel kell még venni egy átmeneti periódust, kettős okból: 1. a Rákóczi-szabadságharc időszaka különlegesnek számít, s még a Szatmárt követő néhány év is idesorolandó; 2. forrásaink 1715től állnak rendelkezésre zárt sorozatban. Ennek az átmeneti időszaknak is van néhány olyan Ministerialkonferenz-ülése, amelyet kiemelten, nem ügykörelemzés-szerüen kell tárgyalnunk. Ilyen mindjárt az időszak első ismert ülése (1706. május 14.). Az Erdélyi Udvari Kancellária aznap megvitatott előterjesztése az alábbiakra épült: 1. A Gubernium 1706. március 7-i felterjesztése, amelyben a császárpárti erdélyi országgyűlés határozatainak megerősítését kérte. 2. Az országos kormányhatóság két további felterjesztése (1706. április 9., 19.), amelyben azt panaszolja, hogy az ország a téli kvártély terhének a felét sem bírja el. 3. Bánffy György gubernátor magánlevele az Erdélyi Udvari Kancelláriához arról, hogy Rákóczi egyes, a zsibói csatavesztés után Moldvába húzódott hívei hazatérésük engedélyezését kérik. 4. Az Erdélyi Udvari Kancellária jónak látta újra elővenni Kolozsvár jogállása rendezésének rég húzódó ügyét. A konferencia a kvártély ügyében a következőképpen foglalt állást: a) A hadak téli tartásának első három hónapját illetően meg kell ismételni I. József azon resolutióját, hogy arra nézve egyik félnek sem lehet követelése; b) a következő három hónapnál kerüljön a computusba az, amit a katonaság a távollevők és a császár hűségére visszatérők javaiból vett igénybe (a lovak közül a hadi szolgálatra alkalmasak beszámítandók, a többit vissza kell juttatni tulajdonosaikhoz); c) a katonaság által törvénytelenül elvettek visszaadandóak a sértetteknek (ha már elfogyasztották, a jogos ár felét kapják meg); d) a katonaságnak rendelkezés történt a fegyelem betartására. A császárpárti rendeket a konferencia megdicsérendőknek tartotta az adóról s más tárgyakról hozott tc.-eikért. A császár hűségére visszatérni szándékozókat a Konferenz szerint I. József kegyelmesen fogadja, a visszaállást várja a még fegyverben lévőktől is. A Gubernium tárgyalja meg a főhadiparancs-