Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

jelölést. A Konferenz, nem kevés tájékozatlanságot árulva el Erdélynek a Diploma Leopoldinumban összegezett közjogában, ellentmondó állásfoglalások után végül is sem a kincstartó, sem az ország generálisa tisztéről nem dönt.

228 Ismeretes, hogy Apor végül is megkapta felmentését kincstartóságából és kinevezését az ország generálisává;

229 e tisztében érte a halál 1704-ben. A kincstartói tisztet, amely a Diploma Leopoldinum óta hagyományosan katolikust illetett, Káinoki Sámuel kapta, aki azonban a háborús körülmények miatt el sem tudta azt fogadni 1706-ban bekövetkezett haláláig. A Gubernium kérdéskomplexumába is tartozik Johannes Sachs von Harteneck szász comes perének ügye. A Gubernium mindjárt a lavina elindulása, a segesvári polgármester kivégeztetésének kipattanása után, 1703. október 15-én azzal tájékoztatja a dologról az Erdélyi Udvari Kancelláriát, hogy vigye a Ministerialkonferenz elé. A Kancellária kb. 1 hónap alatt kapja meg a levelet. November 14-én közli a Guberniummal, hogy másnap maga az alkancellár fogja az ügyről az „Ministeriumot" tájékoztatni, közben pedig a Gubernium is siessen az érdemi tájékoztatóval.

230 Erről a konferencia-ülésről nincs további nyom; a hivatalos levelezés gyorsaságát figyelembe véve, az esetleges Konferenzfelségelőterjesztést követő rescriptum még le se érhetett volna Szebenbe, mikor ott (1703. december 5-én) Johannes Sachs von Hartenecket lefejezték. Az Erdélyi Udvari Kancellária tevékenységével egyetlen ízben foglalkozott a Konferencia — amennyiben ti. a Guberniumnak 1703. április 28-i kelettel hozzá tett felterjesztése egyáltalán eljutott hozzá és tárgyalásra került. A Gubernium amiatt kérte a Kancellária „correctio"-ját, mert az (véleménye szerint) nem tett eleget I.Lipót döntéseinek (köztük az említett 1701. március 2-inak), gyakran nem kért tájékoztatást a Guberniumtól, hanyatt-homlok expediál vagy a Guberniumtól vett információt nem terjeszti idejében a Konferenz elé. Nem elképzelhetetlen, hogy e vádaknak valós tartalma is volt. Abban viszont már a Gubernium volt tájékozatlan, hogy azzal vádolta a Kancelláriát: az a Ministerialkonferenztől vagy másoktól hozzá érkező tájékoztatásokat, expeditiókat nem közli a Guberniummal; a Kancelláriának a Konferenz álláspontját közölni csak akkor volt joga, mikor abból már rescriptum született (egyébként, utaltunk rá egy ízben, még szabálytalanul is jelezte Konferenz-határozat tartalmát az országos kormányhatóságnak a rescriptum kiadása előtt). Az már aligha volt megalapozott gyanú, hogy a rendelkezések és a Kancellária expeditiói között eltérés áll fenn.

231 A királyi tábla ügyei egyetlen ízben, ítélőmesteri tiszt betöltése kapcsán kerültek a konferencia elé (1701. december 29.).

232 Több esetben volt az erdélyi konferencia napirendjén törvényhatósági főtisztek kinevezésének kérdése. Az 1701. december 29-i ülés elé került Mikes Mihály felségfolyamodványa, amelyben a Kemény János

233 halálával megüresedett BelsőSzolnok megyei főispánságot kérte.

234 A Konferenz javasolta a tisztség megadását, amit az uralkodó meg is tett. A szász natio azt sürgette, hogy Johannes Zabaniust (a későbbi Johannes Sachs von Hartenecket), aki korábban egy évre kapta meg a szebeni királybíróságot, most élete végéig erősítsék meg e tisztségben. A konferencia csak I. Lipót tetszéséig tartotta megerősítendőnek; az uralkodó ezt a javaslatot fogadta el. Boér Simon azt kérte felségfolyamodványban, hogy neki mint