Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
katonai szervek között. 6. A Gubernium küldhet fel követeket az udvarba. I. Lipót egészében elfogadta a felségelőterjesztésben foglaltakat. 219 A harmadik ilyen ülésre 1704. június 23-án került sor. A tárgy a Gubernium és a császár hűségén maradt rendek azon memorialisainak megvitatása volt, amelyeket Kozma Pál görög kereskedő hozott fel Erdélyből. A Gubernium és a rendek aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a többször sürgetett katonai segély késik. Súlyos gond a Szebenbe szorult császári katonaság tartása. A népet pedig mindenki pusztítja: ha nem fog fegyvert a kurucok mellett, vagy legalábbis nem támogatja passzívan őket, akkor a kurucok dúlják fel házaikat, ha a kuruc oldalra állnak, akkor a császáriak; így a Habsburg-hadak csak pusztaságot foglalhatnak majd vissza. Súlyos aggálya a császárpárti erdélyi rendeknek az is, hogy a török beavatkozik a kuruc szabadságharc ügyébe, azzal az indokolással, hogy ő békét akar, de nem tűrheti el, hogy a császárnak átengedett Erdélyt mások tönkretegyék. Thököly pedig nincs kifejezetten belefoglalva a karlócai békébe; egy főembere, Orlai Miklós, néhány száz magyarral, bulgárral, arnótával és törökkel stb. már Erdélyben van. 220 A Habsburg-párti erdélyi rendek azon (I. Ferdinánd idejétől ismétlődő) történeti példákra utaltak, hogy a Habsburgok Magyarország és a lajtántúli területek békéjét Erdély átengedésével vásárolják meg; ha most is erre kerül sor, a rendeknek vége. Az Erdélyi Udvari Kancellária ehhez még hozzáteszi azt, amit a Gubernium és a rendek nem mertek ilyen élesen megfogalmazni, a Kancelláriának azonban magánlevelekből tudomása van róla: Erdély nagy része fel van égetve (ezért az Erdélyi Udvari Kancellária is elsősorban a császári hadakat teszi felelőssé), a népet helyzetére, korára és nemére való tekintet nélkül gyilkolják. A Konferenz (tekintettel az I. Lipót által Magyarországon hirdetett, Erdélyre is érvényes általános amnesztiára) egyértelmű rescriptumot javasolt intéztetni a Guberniumhoz és a császárpárti rendekhez, amely megismétli az amnesztiarendelkezést, katonai segélyt ígér, eltiltja a falvak felégetését, enyhébb bánásmódot követel a letartóztatottakkal szemben, s végül hűségük megjutalmazását ígéri a Habsburg-párti erdélyi főrendeknek. Ugyanakkor rendeletet kíván küldeni Rabutinnek is, eltiltva a falvak felégetését, jelezve, hogy az amnesztia Erdélyre is kiterjed, s arra utasítva a tábornokot, hogy nyájasan kezelje az erdélyieket. (Nem jelentéktelen, évi 200 RFt-os javadalmazást ajánlott Kozma Pálnak, aki a memorialisokat felhozta Bécsbe, azzal, hogy a továbbiakban is legyen kész az ilyen szolgálatokra. Ezt Kozma meg is ígérte.) 221 1. Lipót 1704. július 7-én hagyta jóvá a konferencia javaslatait; aznap rescriptumok is indultak Erdélybe. Az Erdélyi Udvari Kancellária (ugyanaznap) jónak látta rejtjeles levélben is tájékoztatni a Guberniumot. Rabutinnel együtt ügyeljenek rá — írta —, hogy Erdély még császárhű része ne álljon Rákóczi oldalára. A császár ti. bizonnyal fegyverrel is kész elfojtani a felkelést. I Lipót meg fogja tartani a törökkel a békét, ők is tartsák meg. Pénzbeli segélyre is számíthatnak. Arra külön felhívta a Gubernium figyelmét, hogy Rabutin rendelkezést kapott az égetések eltiltására. 222 A Konferenz 1699 decembere és 1704 között kifejtett további tevékenységét már ügykörök szerinti beosztásban tárgyaljuk.
