Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

ércbányászoké, kincstári tiszteké és kézműveseké, az idegen kereskedőelemeké —, a Partium adójának elszakítása Erdélytől). 2. A kereskedelem bajai (kereskedelem nincs vagy idegen kezekben van, pénzhiány állt elő amiatt, hogy a katonaság tartására szükségeseket készpénzben követelik, külföldi — havasalföldi, moldvai — bort és marhát hoznak be, a hazai bortermelés és marhatenyésztés kárára). 3. A hitelélet nyomorúságai (az adósok fizetésképtelenek vagy elmenekültek). 4. Erdélyből szökött jobbágyok befogadása a Magyarországon és a töröktől visszafoglalt Partiumban (a vád konkrétan a váradi püspöknek és Károlyi Sándornak van szegezve). A Gubernium és a rendek az 1702/1703-i adó mérséklését kérték. AzI. Lipót nevében 1703. szeptember 10-én (tehát az 1702/1703-i katonai év vége felé) történt rendelkezés a Haditanácsot, az Udvari Kamarát és a birodalmi főhadbiztosságot szólítja fel annak megvitatására, hogy miben lehet Erdélynek segítséget nyújtani, s véleményüknek a Konferenz elé hozására.

216 A Konferenz (itt Ministerialdeputation in Transylvanicis elnevezéssel)

217 1704. január 9-i ülése a Guberniumnak 1703. november 9-én, már az erdélyi kuruc előretörés idején tett felségelőterjesztését vitatta meg. Ez jelezte, hogy 1703. október 25-én, a kurucoktól való féltében, Gyulafehérvárról Szebenbe tette át székhelyét, s oda hirdetett (Rabutin egyetértésével) országgyűlést 1703. november 15-re. Annak az adott helyzetben csak formai jelentősége volt, hogy az erdélyi országos kormányhatóság köszönetet mondott az uralkodónak azért, mert az kiküldte Erdély ügyeinek alaposabb megvizsgálására azt a (Konferenznek alárendelt) bizottságot, amelyről a korábbiakban már említést tettünk, s hogy ebben a referálást az Erdélyi Udvari Kancelláriának szánta — annak a kérésnek még inkább, hogy a Gubernium is delegálhasson valakit e bizottságokba. Annál konkrétabbak voltak a Gubernium adóügyi észrevételei. Az 1703-ban ígért 800 ezer forint adó megfizetése teljes lehetetlenség a kuruc felkelés miatt — írták —, megpróbáltak 100 ezer forint előleget felhajtani, de jó, ha a fele összegyűlik. Bánffy gubernátor, aki I. Lipóttól külön rendelkezést vett arra, hogy a novemberben nyíló országgyűlésen az uralkodó nevében 500 ezer forint adót kívánjon, szükségesnek tartotta jelenteni, hogy nem látja ezt helyesnek publikálni, míg az ország nagyobb s termékenyebb része kuruc kézen van. (A Gubernium jónak látta még szóba hozni az erdélyi kormányhatósági tisztviselők illetményeinek kérdését is.) A konferencia, javasolva I. Lipótnak, hogy dicsérje meg hűségéért a Guberniumot, a következőket határozta: 1. Az 1703-i adóhátralékot fel kell szedni, de (a helyzetre való tekintettel) óva intett a katonai végrehajtástól. 2. Az 500 ezer forintos adó helyett csak annyit kell kivetni, amennyi a katonaság tartására és erődítésre szükséges; ezt a Gubernium (Rabutin főhadiparancsnokkal egyetértésben eljárva) az országgyűlésen vagy más megfelelő módon hozza a rendek tudomására, szelíd eszközökkel igyekezvén őket rábírni a megajánlásra. Az elpártoltakat vissza kell édesgetni. 3. Erdély összes kincstári jövedelmei hadellátásra fordítandók (az Udvari Kamarához rendelkezés történt erre nézve).

218 4. A kormányhatósági illetményeket azonban a kincstári jövedelmekből kell fizetni. 5. A Gubernium és a főhadiparancsnok találjon módot a fenti szükségletek ellátására; tartassanak computust a polgári és