Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

elhúzódván, kérik portaszámuk 300-zal való leszállítását. A Konferenz, ellentmondva iménti határozatának, pártolólag küldi le a követelést a Guberniumnak. b) A szászok nem tudják, hogy hova számítják a különleges jogállású erdélyi görögök és örmények adóját.

187 Kérik tehát, hogy évente történjék minderről számvétel. A határozat szerint a szászoknak is legyen joga beletekinteni az adóról a Guberniumnak adandó évi elszámolásba (computus). c) Az accorda értelmében a szász és a királyföldi román papok adója is a szász natióébe számít; ezen az elven most (a katonai élésraktárak számára való adózásnál) csorba esett. A Konferenz a Gubernium véleményét várja a kérdésről. Az adó kérdéséhez kapcsolódik (hadellátásról lévén szó) a katonaság kvártélyának kérdése. A szász natio panaszt tesz a kvártéllyal való mértéktelen terheltetése miatt. A konferencia a folyó katonai évre már nem lát módot változtatásra, a kvártélyok ki lévén osztva, de úgy véli, hogy a Haditanácsot fel kell szólítani: a Guberniummal hivatali kapcsolatot tartva, tájékozódjék a kérdésben, tegyen javaslatot a baj orvoslására. A további panaszok közül a legfontosabb a szászságnak az óriási háborús terhek miatti eladósodásával kapcsolatos. A kamat túl magas — terjesztik elő —, judicium delegatumot kérve I. Lipóttól e kérdés ellátására. A konferencia nem ad helyt a judicium delegatumra vonatkozó követelésnek. Rendelkezést tart azonban jónak a Guberniumhoz: az gondoskodjék a kamatok 10%-ra való leszállításáról. Egyben a szászokkal is felterjesztetné adósságaik és hitelezőik jegyzékét, hogy tisztázható legyen adósságaik összege, s az is, hogy mi után fizettek 10%-nál magasabb kamatot. A 10%-on felüli kamatokat a tőketörlesztésbe számíttatta volna (a kamattörvény kihirdetése előtti kölcsönöknél nem lehet alkalmazni a tőke elkobzásának büntetését — a későbbiekre igen). A természetben nyújtott kölcsönöket a szerződéskor meg kell becsülni, s a kamat itt is csak 10% lehet (ha természetben fizetendő, ez a törvényes ár szerint történjék).

188 A szászok moratóriumot is kértek kölcsöneik törlesztésére. A Konferenz úgy látta jónak, hogy a Guberniumhoz kell rendelkezni: a szász natio által benyújtott adóslistából tájékozódván arról, hogy ki kinek mennyivel tartozik, s miért kér moratóriumot, s egyáltalán fizetőképes-e, rendelje maga elé a hitelezőt és adóst, majd hivatali tekintélyét felhasználva hozzon köztük létre megegyezést, legfeljebb 2 évi moratóriumot adva. A további szász követelések részben kincstári jellegűek voltak. Panaszt tettek a dézsmások ellen, kiváltságaik megtartását kérve. A konferencia a panaszok konkretizálására szólította fel őket, hogy intézkedni tudjon. Kérték a királyföldi tizedek és tized bérletek átengedését nekik (a hadélelmezési raktárak velük szembeni tartozásának törlesztésére). A Konferenz az Udvari Kamarához tette át a kérdést. A szász natio tudomására jutván, hogy az erdélyi harmincadokat bérbe adják, kérte, hogy a királyföldieket nekik juttassák bérletbe. A konferencia ezt a kérést is az Udvari Kamarával tartotta közlendőnek. A követelések egy másik csoportja a kormányzat struktúrájának kisebb-nagyobb kérdésével volt kapcsolatos. Vagy legyen a királyi táblán három ülnökük, vagy ne a királyi táblára kelljen fellebbezni pereiket, hanem közvetlenül a Guberniumhoz — kérték.

189 A konferencia alkalmazandónak tartotta az „actor fórum rei sequi debet" elvét (amely a fejedelmi korban is érvényben volt Erdélyben); a szászok és nem szászok perében eszerint kellett fellebbezni a Guberniumhoz vagy a királyi 5 Trócsányi 65