Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

egyházakat és a fejedelmi tanácsot megerősítik immunitásaikban. A király nem létesít kamarákat Erdélyben.

96 5. Erdély igazgatását csak erdélyiek lássák el, vallásfelekezetre való tekintet nélkül,

97 az idegenek (beleértve a magyarokat is) legyenek kizárva belőle. Minthogy azonban arra Bethlen sem számított, hogy Erdély főhadiparancsnoka erdélyi lesz (bár a Habsburg-hadsereg tábornoki karában — kisebb súlyú posztokon — már voltak Erdélyből kikerült személyek is), csak azt kívánta kikötni, hogy annak helyettese legyen erdélyi (6. pont). A előterjesztés 7. pontja (amennyire az ülés jegyzőkönyvvezetőjének fogalmazásából kivehető) a Gubernium

98 létrehozására vonatkozik: a rendek tesznek felterjesztést erre, a császár pedig minden bevett vallásfelekezetből három személyt erősít meg a jelöltek közül. Az előterjesztés 8. pontjáról a jegyzőkönyv nem tud. A 9. pont általánosságban kimondja a főbb tisztségek választással való betöltésének elvét, azt is, hogy ezek a császártól kapják fizetésüket, továbbá hogy megbízatásuk 1 évre szóljon.

99 A 10. pont évi országgyűlések és octavalis törvényszakok tartását követeli. Ali. pont ígéretet tesz rá, hogy a rendek nem kérnek kivételezést a diploma hatálya alól, s a netáni ilyenek érvénytelenek. A tervezet utolsó (12.) pontja Erdély adózását kívánja szabályozni, békében évi 50 ezer, háborúban 400 ezer forintot ígérve.

100 Bethlen végül azt követeli, hogy a diplomát az angol, a svéd és a porosz király, továbbá a Német Birodalom protestáns fejedelmei garantálják. Ez legalább valamit megmentett volna Erdély korábbi, viszonylagos önállóságából és nemzetközi státusából.

101 Annak nincs írásos nyoma, hogy a konferencia 1690. szeptember 30-i ülése hogyan foglalt állást Bethlen tervezetéről. Harmadnap azonban, 1690. október 2án az alkudozás újabb mozzanatára került sor. A Ministerialkonferenz ellenzése láthatólag II. Apafi Mihály fejedelemként való elismerésével szemben összpontosul, úgyhogy Bethlen Miklós azt javasolja a konferenciát vele együtt alkotó Strattmannak és Kinskynek, hogy amennyiben az ifjú Apafit nem akarják fejedelemnek nyilvánítani (s az 1686-i Haller-féle diplomát sem hajlandók megerősíteni), a következőket kell bevenni az új diplomába: 1. A négy bevett vallásfelekezet és annak tagjai továbbra is maradjanak jogaikban (annak hozzátételével, hogy a katolikusoknak Kolozsvárott és Gyulafehérvárott adjanak át templomot). 2. A magyar királyok és erdélyi fejedelmek adományai, az általuk adott kiváltságok, nemesítések, méltóságadományozások maradjanak érvényben (kivéve azokat, amelyeket ők maguk töröltek el alkotmányos úton). 3. Akik a katolikus püspök, a jezsuiták és más szerzetesrendek javait törvényesen birtokolják, maradjanak meg ezekben. 4. A törvények, szokások és a szász municipális jog megerősítendők.

102 Ez az ülés láthatólag nem vitatja meg Erdély kormányzatának Bethlen Miklós 1690. szeptember 30-i előterjesztésében érintett problémáit — a többi kérdéseket illetően legfeljebb a katolikus papsággal kapcsolatban enged. I. Lipót az 1690. október 2-i konferencia után úgy rendelkezik, hogy Bethlen Miklóssal (szigorú titoktartás mellett) megbeszélést kell tartani Erdély kormányzatáról,

103 az 1690. október 10-i, most már bővebb konferencia-ülésen (Kinskyn és Strattmannon kívül részt vesz rajta Waldstein, Heinrich Ernst Rüdiger Starhemberg és Carafa is) azonban legalábbis elkezdik a Diploma Leopoldinum