Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
ugyan bizonyos városokat, de biztosítékokat követel, hogy ezeket a háború végén Erdély visszakapja. 2. Hogy foglaljon állást akkor, ha Apafi azt kívánja: az így átadott városokban a császári őrség mellett saját őrsége is állomásozzék. 3. Milyen álláspontra helyezkedjék, ha Apafi a saját személyére is hűségesküt követel az így behelyezett császári őrségtől. 4. Mit válaszoljon, ha Erdély megbízottai a vallásgyakorlat szabadságának a szerződésbe való bevételét követelik. 5. Követeljen-e ő maga az erdélyi katolikusoknak szabad vallásgyakorlatot. Az utolsó kérdés nyilván Antidius Dunod jezsuita, a Habsburgok erdélyi—havasalföldi—moldvai diplomatája sürgetésére került az összeállításba, aki ekkor Lotharingiai Károly mellett tartózkodott, várva az alkalmat, hogy Havasalföldre utazhasson. A herceg azzal a sokatmondó igénnyel zárta jelentését; az erdélyiek megzabolázására 80 küldjenek bizonyos számú további lovasságot az országba. 81 Strattmann és Kinsky állásfoglalása és I. Lipót döntése legfeljebb a balázsfalvi szerződés szövegéből volna kielemezhető, arra viszont más tényezők is hatottak — a kancellárok javaslatának s a resolutiónak magának nincs nyoma. 1690 első erdélyi konferencia-ülése már az Apafi halála után előállt helyzettel foglalkozik. Erdély katonailag Habsburg-kézen van, a fejedelem meghalt, utóda kiskorú — a háború azonban még tart, az ország Habsburg-birtoklásának kérdése korántsem lezárt, az erdélyi Habsburg-berendezkedésben ezért sem árt az óvatosság. Az 1690. április 23-i ülés tárgya Heisler 1690. április 16-i jelentése. Az Erdélyben állomásozó Habsburg-hadak főparancsnoka sietve tájékoztatja a Birodalom központi kormányzatát Apafi haláláról s arról, hogy Erdélyben a helyzet súlyosbodik, a császári katonaság gyenge. A konferencia úgy határoz, hogy amennyiben Heisler az I. Lipót által elrendeltek szerint járt el, s hatalmába kerítette II. Apafi Mihályt, el kell dönteni, hogy mi történjék az ifjú trónutóddal s egyáltalán a császár intencióinak megvalósítására. Mi a teendő azonban akkor — teszi fel a Konferenz a kérdést —, ha a rendek már megmozdultak, II. Apafi Mihálynak fejedelemségébe iktatását vagy új fejedelem választását követelik? Válasza: Habsburg-barát csoportosulást kell kialakítani, ennek tagjait anyagi eszközökkel kell megerősíteni I. Lipót hűségében, ugyanígy kell megnyerni az ellenpárt embereit is, és megfelelő felekezeti politikát kell folytatni. 82 1. Lipót 1690. május 27-én (tehát jó hónap késéssel) válaszolt Heislernek, 83 de a császár rendelkezése akkor nem befolyásolja alapvetően az erdélyi helyzetet. Az erdélyi fejedelemi tanács jó képességű s (legalábbis részben) nagy tapasztalatú államférfiai, élükön az öreg főgenerális Teleki Mihállyal, kellő határozottsággal tartják kezükben a helyzetet, belső zavarok veszélye nem fenyeget. A külső annál inkább: Thököly erdélyi fejedelemségre készül, híveket toboroz Erdélyben. Heisler 1690. július 20-án tett erről jelentést, s ezt július 29-én tárgyalja meg a konferencia. Heisler arról is ír, hogy a rendek s az ifjú fejedelem a császári őrséggel megerősített várakba akarnak húzódni. Azt javasolja, hogy ,,az erdélyiek reménységének megőrzésére" 84 ott minden maradjon in statu quo. Felveti azonban a kérdést: nem kellene-e II. Apafi Mihályt felvinni Bécsbe? A konferencia úgy határoz, hogy Erdély politikai berendezkedésének ügye maradjon függőben, 85 Telekit biztatni kell, Dunod-t és Csáky Lászlót, akiknek vélt vagy valós intrikáitól Teleki tart, vissza kell hívni
