Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

JEGYZETEK 1 G.P 1729:344. 2 Uo. 1729:467.; EFL XVI. 1:1:17.; Wurzbach 52. k. 258—289. Megjegyzendő: a Wurzbachlexikon adatai itt nem egy vonatkozásban pontatlanok. A lexikon nem tud Wallis korábbi erdélyi, aradi és temesvári szolgálatáról (szerinte az Belgrádból közvetlenül Luxemburgba kerül), altábornagynak nála 1729 októberében nevezik ki (valójában legkésőbb 1726-ban már az). 3 G.P 1729:467. 4 Uo. 1730:10. 5 III. Károly 1730. január 5-én proprio motu nevezi ki titkos tanácsossá, helyét a rangsorban (sokatmondóan) közvetlenül Kornis Zsigmond gubernátor előtt határozva meg (uo. 1730:10). 6 EK:AG 1737:181. 7 Uo. 1731:110.; G.P 1731: 371. 8 EK: AG 1732:62. 9 Uo. 10 A Birodalomnak csak 1724-től van külön külügyminisztériuma (a Hof- und Staatskanzlei). 11 Már szólottunk róla, hogy a katolikus püspök a Gubernium rangban első tanácsosa. 12 Kornis Zsigmond halála óta valóban közel fél év telt el. 13 Az Erdélyi Udvari Kancellária 1732. június 2-i felségelőterjesztése: EK: AG 1732:62. 14 Bornemissza János 1732. június 7-i leveleinek fogalmazványai: Uo. 1734:116. 15 Uo. (Tönnemann 1732. június 17-i és 24-i levele Bornemisszához.) 10 III. Károly végül is 1732. június 27-én írja alá az eredeti, június 2-i keltet viselő rescriptumot. 17 Sinzendorff 1732. június 27-i levele Bornemisszához: uo. 1734: 116. 18 1729. február 25. és 1732 júniusa között egyetlen ülése van, 1730. március 23-án. 19 Emlékezzünk rá: alig ért Tige főhadiparancsnok halálának híre Bécsbe, már ki is nevezték utódát. 20 A Pragmática Sanctio említése gyilkos erővel hathatott; annak nemzetközi elismertetése ti. még távolról sem volt befejezett tény. Külön nyomatékot adott az érvnek az Erdélyi Udvari Kancellária képviselői szájából az, hogy Erdélyben Bornemissza hajszolta át, puccsszerűen, a Pragmática Sanctio elfogadását. 21 EK: AG 1732:94. 22 G.P 1733:32. 23 Wesselényi Istvánnak, aki jó két évtizeden át a református rendek vezére s a rendek elnökeként a Guberniumnak rangban a katolikus püspök utáni tanácsosa, a második helyre való szorulását feltehetően az magyarázza, hogy egészsége megromlott. Hosszas betegeskedés után, 1734 tavaszán halt meg. 24 Ajelóles: G.P 1733:32.; EK:AG 1733:31. 25 EK: AG 1732:94. 26 A Ministerialkonferenz 1734. augusztus 26-i ülésének jegyzőkönyvét és a határozat alapján készült felségelőterjesztés egy fogalmazványát 1.: EK:AG 1732:64. Megjegyezzük: az Erdélyi Udvari Kancellária eredeti előterjesztése csak rekonstruálható, a Konferenz ezt nem tartotta felterjeszthetőnek. 27 A Kancellária újabb tervezete: uo. 28 A hármas megbeszélés résztvevőire és időpontjára 1.: Pongrácz György 1734. október 2-i levelét Mannagettához (uo. 1732:94.). Sinzendorff és Mannagetta 1734. szeptember 28-i érvei a 27. sz. jegyzetben említett fogalmazványon találhatók. 29 Mannagetta levelei: uo. 30 E fogalmazványkiegészítés: uo. 31 Ez a felségelőterjesztés-szöveg: EK:AG 1734:67. 32 Uo. 1734:103. 33 Uo. 1735:124. 34 G.P 1736:118. 35 Uo. 1737:7. 36 Uo. 1737:65. 37 Néhány tétel az összeállításból: Brassóban Damniz tábornok 800 RFt-ot követel — s mint ezredparancsnok külön 400-at —, alezredese 300-at, Szászsebesszéken Heigel, a Badeni-ezred századosa