Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
magának az uradalomnak a bérletében. Az új bérlő 1737. január l-jétől 6 évre kapja meg a Cserna folyó melletti 3 vashámort; bérösszeg fejében évi 500 bányamázsa jó vagy kovácsolt vassal, továbbá 50 ezer zsindely- és 10 ezer egyébfajta szeggel tartozik. 222 c) Vaskereskedelem A vaskohászat bérletéhez tartozik a vaskereskedelem monopóliuma. Steinhilbert 1727 tájt, a vajdahunyadi uradalom bérbevétele előtt, fellép azzal a követeléssel, hogy el kell tiltani a magyarországi vas behozatalát Erdélybe. Ez aztán nem került be szerződésébe, de Andlern cameralis director Steinhilbert többszöri kérésére némileg korlátozta a magyarországi vasbehozatalt, s így a vajdahunyadi vas eladása jelentősen emelkedett. Különböző kereskedők követelésére azonban újra megnőtt a vasbehozatal, így az erdélyi vas eladása megnehezedett, nagy készletek halmozódtak fel. Steinhilbert közben a Cameralis Directio hozzájárulásával több mint 2 ezer forintos költséggel kaszahámort építtetett fel, ahol annyi kasza készül, amennyi a vállalkozó szerint elégséges Erdély és Olténia szükségleteinek ellátására. Kaszát azonban a görög és örmény kereskedők továbbra is nagy mennyiségben hoznak be Erdélybe. így Steinhilbert 1732 januárjában újra a magyarországi vas (beleértve a kaszákat is) behozatalának eltiltását követeli. 223 A vaskereskedelem monopóliumát azonban végül is csak megosztva kapja meg konkurensével, Hoffnungswalddal. Hoffnungswald monopóliumának kezdete 1734 előttre megy vissza, mert az év derekán már ennek továbbra is nála hagyását kéri a Cameralis Directiótól. 224 Ezt követően köt szerződést a Directio Hoffnungswalddal a vajdahunyadi vas eladására. Az 1734. augusztus 14-i szerződés szerint a kincstár monopóliumot ad a vállalkozónak a szebeni, medgyesi és az olténiai vasárusításra (1734. október l-jétől számított 4 évre). Csak vajdahunyadi vasat árusíthat. A vas mázsánkénti eladási ára Erdélyben 7, ill. 8 forint, Olténiában 8 forint 30 kr. 22S A vaseladás többi része Steinhilbert monopóliuma. 226 A Bornemissza—Haller-rezsim kiépülése azonban együtt jár a felbátorodott városok és törvényhatóságok fellépésével a vaskereskedelmi monopólium és a magyarországi vasbehozatal eltiltása ellen. A városi kereskedők és iparosok elégületlenségének először Kolozsvár ad hangot, 1735. január 10-én bejelentve, hogy a Gubernium és a rendek egyetértése nélkül nem fogadja el a monopóliumot. 227 Rövidesen kibontakozik a szász iparosok ellenakciója is. A szász székek kovácsai és kaszakovácsai I. Ferdinánd egy 1528-i kiváltságlevelére hivatkoznak, amely szerint a szász székek vásárain csak ők árusíthatnak vasárukat. A Cameralis Directio ugyan (1735. május 11-én az Udvari Kamarának tett jelentésében) úgy foglalt állást (előzőleg megkérdezve a fiscalis directort), hogy ez a kiváltságlevél nem tekinthető érvényesnek, mert sem a rendek nem fogadták el s hirdették ki, sem a gyakorlat nem erősítette meg — azonkívül a privilégium a kincstárat nem tiltotta el a kaszák árusításától; 228 eredmény azonban nincs, a szász székekben továbbra sem engedik meg Steinhilbert vajdahunyadi kaszáinak árusítását, úgyhogy az a Cameralis Directióhoz fordul, pátenst kérve monopóliumának érvényesítése végett
