Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

valójában nem pénzügyi szakember. Ő a régi típusú hatalmi elit első számú képviselője az erdélyi konferenciában. Más a szerepe Gundaker Starhembergnek, az 1715-ben lemondatott udvari kamaraelnöknek. Ő 1716-ben (rangban másodikként) szintén tagja lesz a Finanzkonferenznek, az ő ottani (s más állami pénzügyigazgatási feladatkörökben kifejtett) tevékenységét a történetírás egyöntetűen érdeminek tartja. 1715-től két eset kivételével valamennyi erdélyi konferencián részt vesz (a két kivétel egyike 1723. április 23., a másik 1734. november 23. — ez az utóbbi egy különleges összetételű, kizárólag görög egyesült egyházi ügyekkel foglalkozó ülés). 1735 júliusában szerepel először a konferencia résztvevői közt, rangban az akkor már az elnök után következő Gundaker Starhemberg mögött Aloys Thomas Raimund Harrach. A főudvarmester Ferdinánd Bonaventura Harrach fia. Fiatalon spanyol követ. 1715-ben alsó-ausztriai tartományi marsall, tartományfőnök. Felsőszintű pénzügyigazgatási szerepkörökben is találkozunk vele az 1710—1720-as években. 1714-ben tagja az Universalbancalitát tervezetének kidolgozására kiküldött miniszteri bizottságnak. 1716-tól a Finanzkonferenz tagja (rangban Starhemberg mögött). 1722-től egy udvari takarékossági bizottság elnöke. 1728—1733 között nápolyi alkirály. Amikor 1735-ben belép az Erdélyi Udvari Kancelláriába, neve mellett már ismét csak az alsó-ausztriai tartományi marsall rangját viselheti.

61 Gundaker Starhemberg mintegy a Finanzkonferenz képviselője az erdélyi konferencián, Aloys Thomas Raimund Harrach ugyan szintén tagja a Finanzkonferenznek, de e megbízatását elsősorban a régi hatalmi elithez tartozásának köszönheti, s ez egyben mintegy kárpótlás az elvesztett nápolyi alkirályságáért. A további résztvevők Sinzendorff (elnöklete előtt előbb rangban a második Trautson mögött, annak halála után pedig az első, egyetlen ülésen nem vesz részt — 1717. június 20.) és a három összbirodalmi hatáskörű központi kormányhatóság: a Haditanács, az Udvari Kamara és a Főhadbiztosság vezetői, ill. helyetteseik. A konferencia elnöke ugyan 1732 végéig egyben a Haditanács elnöke is, de Herberstein, a Haditanács alelnöke (a két 1715-i ülés kivételével) haláláig (1728. december 24.) jelen van az erdélyi konferencia ülésén. Lothar Joseph KönigseggRothenfels haditanácsi alelnökként van jelen az 1732. december 11-i és 1736. március 18-i ülésen, rövid életű (és nem éppen dicsőséges) haditanácsi elnöklete alatt két ízben (1737. május 7. és október 25.). Haditanácsi szerepköréből való bukása után a császárné főudvarmesterének ténylegesen jelentéktelen pozícióját kapván, az erdélyi konferenciának (mint egykori erdélyi főhadíparancsnok is) tagja marad (1738. december 23-án, 1740. július 14-én és december 30-án vesz részt rajta). Közben 1734. augusztus 23-án Maximilián Starhemberg mint a Haditanács ideiglenes elnöke képviseli e szervet a konferencián, 1735. július 17-én Hamilton tábornok, a testőrség kapitánya.

02 Königsegg-Rothenfels után két ízben (1738. június 4., július 13.) Ludwig Andreas Khevenhüller haditanácsi alelnök

63 képviseli hatóságát a konferencián, míg végre 1738 végén hosszabb lélegzetű megoldás születik a Haditanács vezetésére: Savoyai Jenő iskolájának egy újabb neveltje, Johann Philipp Josef Harrach (a főudvarmester Ferdinánd Bonaventura Harrach