Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
Már administratorsága kezdetén áldatlan viszony alakult ki közte és a közigazgatási szervek között, kölcsönös kellemetlenkedésekkel és vádaskodásokkal 192 — de Szendrey láthatólag meg tudta védeni a fisco-Apafiana uradalmak nagyfokú önállóságát a közigazgatási szervekkel szemben. Az erdélyi országos kincstári igazgatással szemben pedig (a bérleti szerződésben foglalt jövedelmek beszolgáltatásán túl) teljes önállóságra tett szert: a fisco-Apafiana uradalmakban 1728 és Szendrey halála között nem volt cameralis visitatio (amely feltárhatta volna a jobbágyok sérelmeit is). 193 Halála után kincstári főtisztek egész sora rohanja meg bérleti ajánlatával az Udvari Kamarát és az erdélyi Cameralis Directiót: Csatári Nagy János József kincstári főpénztárnok, 194 Petru Dobra kincstári számvevő, 195 Tuma harmincadfelügyelő, 196 Klinger, a bányabíróság elnöke (aki ekkor már bérli a zalatnai uradalmat is). 197 Rajtuk kívül van egy Streiter nevű bérlőjelölt is (1737től kincstári főpénztárnok). 198 Az Udvari Kamara az erdélyi Cameralis Directióra hárítja a bérleti ajánlatok egyeztető mérlegelését. 199 Az ajánlatok közül Csatári Nagy János Józsefé, Dobráé és Klingeré ismeretes; 200 az Udvari Kamara döntése végül is Csatári mellett történik — feltehetően azért, mert ő 2 ezer forinttal több alapjövedelmet kínál az uradalmakból. Az Udvari Kamara 1736. április 17-i kelettel köt szerződést vele, Csatári Nagy ajánlatához képest a következő érdemi módosításokkal: a) nem illetményt juttat neki, hanem (akár Szendreynek) a 22 ezer forint feletti jövedelem 30%-át (ezt nyilván ösztönzőbbnek tartja); b) a 22 ezer forintos jövedelembe nem számítja bele az ebesfalvi örmények kincstári taxáját. 201 Hartmannal már Csatári Nagy kötött szerződést 1736. június 18-án praefectusságáról. 202 Csatári Nagy administratorsága túllépi korszakunk határát, Hartmann 1739 tavaszán hal meg. 203 A többi kincstári uradalmak közül a zalatnai uradalom 1731-ben kerül bérbeadásra. 1730 őszén többen is ajánlatot tesznek erre; Szendrey, az akkor erdélyi főaranyváltói tisztséget viselő Bernhard Klinger és a közelebbről nem ismert Szabó György 204 A bérletet Klinger kapja meg (1731. április l-jétől négy évre), évi 7500 RFt bérösszeg fejében, 2 ezer forintos kaució letétele mellett. 205 Ezt a szerződést 1735 áprilisában három évre megújítják 206 — Klinger azonban, láttuk, a fiscoApafiana jószágok bérletéhez már nem jut hozzá. A két komplexum azután máshogy kerül „személyes kapcsolatba": 1738-ban Johann Hartmann (aki ekkor már az erdélyi főaranyváltói tisztet is viseli) kapja meg a zalatnai uradalom bérletét (1738. április l-jétől 1741. március 31-ig), évi 8 ezer RFt bér fejében (ebből azonban nem vonható le a Zalatna mezőváros által a higanyügyi igazgatónak — Quecksilberverwalter — fizetendő 4 mázsa higany és 666 RFt 40 kr készpénz, s nem számítható bele Abrudfalva, Kerpenyes és Bucsum 207 évi taxája az aranyváltónak — 300 pisetum arany vagy ennek vakságában 825 RFt készpénz —, továbbá Kis- és Nagyaranyos 208 évi 25 pisetum vagy annak vakságában 66 RFt taxája az aranyváltónak). 209 Hartmann tehát aranyváltóként megkapja azt, amit mint bérlő nem számíthat be. Kb. egy év múlva bekövetkező halála miatt azonban a bérletügy ismét nyitott. Többen kérik az uradalom bérletét (az erdélyi főaranyváltósággal együtt), köztük az 1735-ben a fisco-Apafiana jószágok bérletéért hiába versengő
