Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

konzervatizmusa győz: ha Homoródon a kincstár számára hasznos sóelőfordulás lenne, már a fejedelmi korban kiaknázták volna. Nem sokkal több látható sikere van a kincstári igazgatásnak abban a törekvésében sem, hogy a sóvágók létszámának emelésével növelje az erdélyi sókitermelést. 1732 tavaszán két ízben is (március 7. és 21.) megkeresi a Guberniumot az iránt, hogy egyrészt tegyen lépéseket a tordai sóvágók létszámának 200-ra emelésére, másrészt a sófalviak 50-ről legalább 80-ra növelésére (amit Máderer sófelügyelő ismételten sürgetett a Cameralis Directiónál csakúgy, mint Udvarhelyszéknél).

185 A Guberniumnak az az álláspontja, hogy a sóvágók számának emelése szükségtelen, hisz az 1732-i létszámmal is ki lehetne vágatni a kincstár számára szükséges évi sómennyiséget (még többet is), ha a sóvágók „más egyéb privatum Servitiumokra nem applicáltatnának", s attól is tart, hogy a sóvágók (továbbá a sóhajósok, plájások stb.) számának növekedése egyben (adómentességük révén) a többi adózók rovására történnék, akiknek e terhet át kellene vállalniuk, s ilyenkor a tehetősebbek mentesülnének (akik gyakran rokonságukat, sógorságukat is mentesítik sóvágóság stb. címen). Úgy véli tehát, hogy a jelenlegi ínséges időben fizetésért is akadna elég sóvágó, mentesítés nélkül is.

186 Udvarhelyszéknek is azzal rendelkezik (1732. március 31-én), hogy véleménye szerint „kivált e mostani meg szűkült időre nézve, fizetésért elég só vágó találtatik, a Tisztek rendelése, és denominatiója kívül is" — ha mégsem, a szegényebbekből kell rendelni, „a kik respective kevéssel segíthetik a Communitast".

187 Udvarhelyszék úgy foglal állást (1732. április 28-án), hogy a sófalvi bányában emberemlékezet óta nem dolgozott több sóvágó 50-nél, ennyi elég is.

188 A sóvágók számának emelésére láthatólag a többi sóaknáknál se kerül sor, bár a Cameralis Directio több ízben újból sürgeti ezt a Guberniumnál.

189 A Gubernium végül is (1733. február 20-án) a maga részéről azzal zárja le az ügyet, hogy az országgyűlésre halasztja rendezését.

190 Kincstári érdek kontra adóügyi érdek, a közigazgatási szervek konzervativizmusa, amely hatékonyan érvelhet a kincstári gazdálkodás (enyhén szólva) lazaságaival — az ellentétes hatások eredménye: a sóbányászat folyik tovább a hagyományos keretek között, még így is eléggé jövedelmezően. 2. A BÉRLETI RENDSZER TOVÁBBTERJESZKEDÉSE Az erdélyi kincstári gazdálkodásban az 1730-as években a korábbiaknál erősebb mértékben válik uralkodóvá a bérleti rendszer. Ezt ágazatonként mutatjuk be. a) Kincstári uradalmak bérletei Az egykori Apafi-uradalmak bérletének tárgyalását az Udvari Kamara és Szendrey János 1728. április 14-i szerződésénél s Szendreynek az uradalmakban ezt követően történt berendezkedésénél hagytuk el. A 6 évre kötött szerződés valójában Szendreynek 1735 első felében bekövetkezett haláláig volt érvényben.

191