Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

számára feleslegessé válik az unitus püspökkel való manipuláció — s egyben kellemetlenné is) már a tárgyalt korszak határain kívül esik.

176 Úgy hisszük: joggal tekintettük Inochentie Micu-Klein püspökségének kezdetét az 1730 körüli korszakváltást meghatározó tények egyikének. Tevékenysége egy ideig még belefér az ellenreformáció kereteibe; 1735 tájt már túlnő ezeken, bár egy időre megint visszakényszerül ezek közé. De már ezekben az években jelen van szerepében a legtöbb elütő (vagy ellentmondásos) vonás: az ellenreformációs irányzathoz való kapcsolódás és a saját politikai létre való igény — és egyben a politikai entitáshoz alkalmas építőelemek keresése, kirekesztettség és privilegizáltság nyomasztó és lendítő kettőssége, a beilleszkedés lehetetlensége és lehetőségei (sőt erőteljes akarása), a birodalmi elithez való fogódzás keresése — s egyben részint tudomásul nem vétele annak, hogy ezzel más erők útját keresztezheti (akik ezt nem tűrik szó nélkül), másrészt annak kellő fel nem ismerése, hogy az ilyen szövetkezésben a gyengébb fizet nagyobb árat. Mindazok az össze nem illő (vagy ellentmondásos) elemek tehát, amelyeket a rá (méltán) visszatekintő román nemzeti mozgalom (legalábbis el nem avult vagy nem kifejezetten személyhez kötött elemeit) hurcolni fog magával mint örökséget — ugyanúgy, ahogy programjának vallja eszmekörének (esetleg már kialakulásukkor nem helytálló) alapvonásait is. D) KINCSTÁRI POLITIKA, KINCSTÁRI IGAZGATÁS ERDÉLYBEN (1730—1740) A kincstári politika és igazgatás komplexumát 1730-as években nem érintik olyan, olykor viharos változások, mint a közigazgatás vagy bíráskodás területét — még amazok változásai is csak mérsékelten hatnak rá. 1730 e tekintetben nem korszakhatár. Némi erőltetéssel annak minősíthetnék a Neffzer—Rebentischbérlet létrejöttét, ami valóban jelentős lépés a kincstári javak bérleti rendszerének kiterjesztésében — de helyesebb ezt nem korszakhatárnak tekinteni. Minthogy azonban politika és kormányzat más területei tekintetében az 1730-as éveket (alappal) külön korszakként kezeltünk, az áttekinthetőség kedvéért a kincstári politika és igazgatás komplexumával is ezt tesszük. 1. A KINCSTÁR SAJÁT KEZELÉSÉBEN MARADT ÁGAZATOK A bérleti rendszer (ismertetendő) kiterjesztése nyomán voltaképpen csak a sóbányászat marad meg végig a kincstár saját kezelésében (bár 1730-ban maga a Gubernium is elvállalta volna az erdélyi sóbányák és sókereskedelem bérletét, arról szerezve hírt, hogy az Udvari Kamara bérbe szándékozik adni ezeket).

177 A sókitermelés egészében véve hagyományos módon folyt. A kormányzat két vonatkozásban próbál meg előrelépni a sóbányászat mennyiségi növelése irányá-