Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
nyári szétválasztásakor történik; ez már a reform kezdete. Az 1735. július 17-i Konferenz-ülés már megbiztatja a rendek elnöksége iránt folyamodó Pongrácz Györgyöt a királyi tábla elnökségével. A Gubernium ezek után szótöbbséggel Pongráczot javasolja e tisztségre, az 1736. március 18-i konferencia helyesli ezt. A Konferenz egyben egy vegyes bizottság 104 javaslata alapján alaposan felemelte a király tábla ülnökeinek fizetését (hisz a korábbi fizetés mellett valóban lehetetlen volt tőlük több — azaz elégséges — munkát követelni). A Kancellária előterjesztése nyomán, annak némi módosításával, úgy foglalt állást, hogy a Gubernium dolgozzon ki instructiót a királyi tábla számára, majd (amennyiben erre szükség van) közölje ezt a királyi táblával és a rendekkel, végül terjessze az uralkodó elé, egyben pedig az Erdélyi Udvari Kancellária is folyjék bele az istructio kidolgozásába. III. Károly jóváhagyta a Konferenz állásfoglalásait. A királyi tábla instructióját 1736—1737-ben több fázisban dolgozzák ki. Előbb egy országgyűlési deputatio készít egy tervezetet, amelyre aztán a rendek és a Gubernium tesznek külön-külön megjegyzéseket. Minthogy azonban Pongrácz György, a királyi tábla új elnöke közvetlenül az Erdélyi Udvari Kancelláriához fordul (két memorialisban is) az instructio-tervet illető kifogásaival, a Kancellária nem akarta ezeket közvetlenül a Konferenz elé terjeszteni, hanem előbb egy vegyes bizottságban vitatta meg. 105 A vegyes bizottságba az Osztrák Udvari Kancellária és az Udvari Kamara képviselőit kívánta bevonni. 106 A vegyes bizottság munkálata kerül a Ministerialkonferenznek előbb 1737. május 7-i ülése elé; a Konferenz végül is 1737. június 18-án tesz felségelőterjesztést az ügyben. Elképzelhető, hogy itt még egy (nem ismert) momentum iktatódott közbe, mert III. Károly nem a szokásos módon, a felségelőterjesztéssel azonos kelettel adta ki resolutióját, azaz az (ideiglenesnek tekintett) instructiót, hanem 1737. június 21-én. A továbbiakban pontonként ismertetjük a Deputatio, a rendek és a Gubernium álláspontját, Pongrácz György megjegyzéseit, a Konferenz határozatát és az ideiglenes instructio szövegét. Az első pont a királyi táblajogkörével és jellegével foglalkozott. Abban nem volt véleménykülönbség a vita különböző fázisainak résztvevői között, hogy a királyi táblának (a törvényszüneteket kivéve) állandóan székhelyén kell működnie. Abban már igen, hogy milyen kihatása lesz a királyi tábla újjászervezésének Erdély alsóbb törvényszékeire, magának a királyi táblának bíráira s a tábla helyére az egész erdélyi judicaturában. A Deputatio szükségesnek látta azt a magyarázatot hozzáfűzni a királyi tábla jellegéről elmondottakhoz, hogy az újjászervezés nem jelenti a törvényhatósági bíróságok jogkörének csökkenését, az ítélőmesterek jogköre is megmarad, a kancelláriai deákok exmissiói is. Pongrácz György (talán ismeretes, irreális ambícióitól hajtva — Bornemissza Jánossal szemben megpályázni a rendek elnökségét aligha a politikai realitásérzék jele — talán csak az uralkodó iránti nagyfokú lojalitásból) azt javasolta, hogy a királyi tábla csak az uralkodó alá tartozzék (ami legalábbis a Gubernium bíráskodását feleslegessé tette volna). A Konferenz s annak állásfoglalását magáévá téve az uralkodó úgy döntött, hogy az alsóbb törvényszékek joghatósága egyelőre változatlan marad, mihelyst azonban a királyi tábla állandó működése megszilárdul, ezeket is jobb rendbe kell
