Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

guberniumi tanácsosságában. 1735 derekán már üres Kemény László helye is. 1734 decembere előtt csak két megüresedett guberniumi tanácsosi hely kerül újra betöltésre. Az egyik a szász comesé; annak ti. mint nationalis önkormányzati vezetőnek is fungálnia kellett. III. Károly így is jó két évvel Teutsch halála után, 1732. december 11-én nevezi ki comesnek és egyben guberniumi tanácsosnak a korábbi erdélyi udvari kancelláriai tanácsost, Simon Baussnernt.

67 A másik hely betöltésével (ugyanakkor) Haller János nyer guberniumi tanácsosságot.

68 A Gubernium tényleges létszáma azonban így is csak 6 fő. Fordulat Haller János gubernatori kinevezése és beiktatása után következik be. Az országgyűlés 1734 decemberében jelölést tesz a rendek és a királyi tábla elnökének Wesselényi István halálával megüresedett tisztségére és a többi üres guberniumi tanácsosi helyekre. A jelölés külön történt a rendek és a királyi tábla elnökének tisztére, s külön további három tanácsosi helyre. Mindegyik esetben csak két felekezetből, a katolikusok és a reformátusok közül terjesztettek fel jelölést — ami majd bizonyos zavarokra ad okot. A gyűlésen most láthatólag erősebb a katolikusok részvétele, mint az 1733. tavaszi gubernátor-jelöléskor, de a katolikus párt is megosztott, Bornemissza Jánosnak (személyi sértődések miatt is, de a homo novusnak kijáró ellenszenvből is) van ellenzéke köztük is. így történt, hogy az alkancellár, aki most a gubernátor után rangban következő ténylegesen betöltött főtisztséget s egyben a rangelső világi tanácsosságot, a rendek és a királyi tábla elnökségét teszi ambíciói tárgyává, 54 szavazatával éppen hogy csak bekerül a jelölésbe, a legkevesebb szavazatot kapva a két felekezet jelöltjei közül. A katolikusok közül a két első jelölt a két régi nagyarisztokrata család exponense, Kornis István (90 szavazattal) és Pettki Dávid (60-nal), a reformátusok listavezetője a sok évtizedes kormányhatósági (s mint ítélőmester is, külön is bíráskodási) gyakorlattal rendelkező id. Szentkereszti András (81 szavazatot kap), mögötte a Bánffyak tekintélyesebb, grófi ágának exponense, Bánffy György dobokai főispán következik (72 szavazattal), utolsóul Bethlen Ádám (62-vel). A tanácsosi jelöléseknél is érződik a katolikus létszámfölény — s egyben a Bornemissza Jánossal szembeni ellenszenv. Az alkancellár fiát, Ignácot (a későbbi kincstartót) szeretné bejuttatni guberniumi tanácsosnak, a friss dinasztia pozícióit biztosítandó. Bornemissza Ignác azonban csak a második tanácsosi helyre történt jelölésbe kerül bele, ott is a legkisebb szavazatszámmal a katolikusok között. Az első megüresedett tanácsosi helyre most már imponáló szavazatszámmal, 102 szavazattal kerül be a korábbi tanácsos-, sőt gubernator-jelölt Pettki Dávid, őt egy jövendő udvari kancellár, Gyulaffi László követi (93 szavazattal), majd egy székely arisztokrata, Lázár Ferenc (78-cal). A reformátusok a tanácsosi helyekre való jelölésnél nem koncentrálnak annyi erőt, mint a rendek és a királyi tábla elnökére való szavazáskor. Első jelöltjük, Bethlen Ádám csak 66 szavazatot kap, gr. Bánffy György 64-et, a harmadik jelölt, Teleki Sándor mindössze 56-ot. A második tanácsosi helyre a katolikusok közül Thoroczkai Jánosra 73 szavazat esik, az öreg Apor Péterre 72; itt kerül a harmadik helyre Bornemissza Ignác a maga 57 szavazatával. A református jelöltek erre a helyre: Kemény Sámuel (52 szavazat), Jósika Dániel (46 szavazat) és ifj. br. Bánffy Zsigmond (43 szavazat). A harmadik