Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
fia a majdani gubernátor. Bornemissza már pályája kezdetén gesztusokat tesz feléje. Előbb a szó szoros értelmében átadja neki csík—gyergyó—kászonszéki főkirálybíróságát, majd ő segíti guberniumi tanácsossághoz (1730-ban az országgyűlés a harmadik helyen javasolja a Haller György halálával megüresedő tanácsosi helyre Pettki Dávid és Thoroczkai János mögött, a Gubernium is Pettkit ajánlja elsőnek, az Erdélyi Udvari Kancellária azonban 1732 decemberében eléri Haller kineveztetését). Bármennyire politikusi ravaszsággal is van felépítve az Erdélyi Udvari Kancellária (az erdélyi katolikus rendek felségfolyamodványára is támaszkodó) javaslata, a kérdés evvel még távolról sem zárul le. A Ministerialkonferenz ülésén igen éles a vita a kancelláriai előterjesztés azon pontja körül, amely szerint a nem három natióból való indigena nem alkalmazható tisztségre Erdélyben. Az eredmény kompromisszum: az elvet nem fogadják el, de nem látnák helyesnek, ha a főhadiparancsnok a jelen esetben a gubernatorságot is elnyerné. Ezek után viszont a Konferenz leszavazza Kornis István jelölését (láthatólag nem is sejtve Bornemissza igazi szándékait), azzal az indokolással, hogy bár személye ellen nem szól semmi, a volt gubernátor testvére, így kinevezése azt eredményezhetné, hogy valamelyik család öröklési jogot formálna a tisztségre. A konferencia így Pettkire szavaz, Sinzendorff pedig, akivel Bornemissza láthatólag részletesen megtárgyalta az ügyet, oly értelemben mondja ki a határozatot, hogy első helyen Pettki terjesztendő megerősítésre az uralkodó elé, de a jelölésben szerepeljen Haller János is. 26 Az Erdélyi Udvari Kancelláriának tehát új felségelőterjesztés-tervezetet kell készítenie az 1734. augusztus 26-i Konferenz-határozat nyomán. Bornemisszának így módja van Pettkit is lehetetlenné tenni. Az Erdélyi Udvari Kancellária az újabb fogalmazványban, a Ministerialkonferenz határozata után, előadja, hogy a Diploma Leopoldinum és az azt követő királyi rendeletek szerint a gubernátorválasztásnál az a fő követelmény, hogy a jelölt járjon elöl az uralkodóházhoz való hűségben és érdemekben, Pettki pedig Rákóczi híve volt, nincs guberniumi gyakorlata, maga sem kívánta a gubernatorságot (s a guberniumi tanácsosságot), egészsége is rossz. Kornis kinevezése esetén — folytatja a Kancellária tervezete — a kinevező okmányba bele kellene venni egy olyan záradékot, amely szerint ez nem jelenti a család öröklési jogát. Haller esetében nincs ok ilyen meggondolásra. 27 Ezt a fogalmazványt azonban még Sinzendorff és Mannagetta is túl merésznek találja, mikor Bornemissza 1734. szeptember 28-án megvitatja velük: a szövegben az 1734. augusztus 26-i határozattal (Pettki jelölése) homlokegyenest ellenkező érvek szerepelnek. Jobbnak látnák, ha ezeket a Kancellária külön felségelőterjesztésben tárná az uralkodó elé. 28 Minthogy pedig a Kancellária e tervezetében nincsenek érvek Pettki mellett, Mannagetta 1734. szeptember 28-án (nyilván Sinzendorff rendelkezései alapján) arra szólítja fel Kochot, az Udvari Kamara és Hefenstockot, a Haditanács tanácsosát, hogy közöljék vele írásban hatóságaik Pettkit támogató meggondolásait. 29 Az Udvari Kamara azzal érvel Pettki mellett, hogy az éveken át gonddal, bölcsen vitte főispáni tisztét, becsületes, derék. A rendek már 1730-ban első helyen jelölték guberniumi tanácsosnak. A katonasággal szemben nem idegen,
