Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

katolikus püspök (a Gubernium rangelső tanácsosa, de ő maga nem lehet gubernátor) és a három ítélőmester szedje be. A továbbiakban az eljárás a szokásos: az országgyűlés feliratát a Ministerialkonferenz vitassa meg, s az uralkodó döntsön. A Konferenz elfogadja a javaslatot, III. Károly szintén.

21 A jelölés ügyében a Guberniumhoz intézett rescriptum arra hivatkozva rendeli el a háromhárom katolikus és nem katolikus személy jelölését, hogy a Diploma Leopoldinum és az 1712-i királyi resolutio értelmében minden felekezetből, amely jogot tarthat a gubernátor tisztségére, három-három főt kell jelölni, de ha nincs mindegyikből elég megfelelő, a katolikusokból és reformátusokból kell pótolni a hiányt.

22 Az országgyűlés, amelynek (többek között) a gubernátor tisztére is jelölnie kell, 1733. március 10-én nyílik meg Szebenben. Március 12-én megtörténik a jelölés. Az eredmény több vonatkozásban is súlyos problémákat vet. Kiderül ti., hogy a református párt imponálóan szervezett, a katolikus párt pedig nemhogy nem elég erős, de még csak nem is egységes. A református párt első három jelöltje, Kemény László guberniumi tanácsos, Wesselényi István, az országgyűlés és a királyi tábla elnöke és Bánffy György (a család grófi ágából) 149, 141, ill. 121 szavazatot kap — az utánuk következő jelöltek csak 33 és 20 szavazatot.

23 A katolikus párton belül többszörös megoszlás van. A legmegdöbbentőbb az, hogy a legtöbb szavazatot köztük Wallis főhadiparancsnok kapja (92) — teljhatalma nyomasztóan hathatott, nem elképzelhetetlen a korrumpálás sem; az uralkodó törvényesebben nevezhette volna ki gubernátorul, mint ahogy 1713-ban Kornis Zsigmonddal tette. A további katolikus személyek jelölésében jórészt az erdélyi vezető arisztokratacsaládok konkurenciaharca tükröződik: Kornis István (az elhalt gubernátor öccse, guberniumi tanácsos, országos főbiztos) 79 szavazatot kap, Pettki Dávid 71-et. Ez a hármas jelölés. Bornemissza János (láthatólag nem lévén módja lenn Erdélyben hathatósan szervezni a katolikus pártot és saját táborát) csak 58 szavazathoz jut, Haller János (Bornemissza vele, a tekintélyes katolikus arisztokratacsalád még fiatalnak számító tagjával fogódzik) 55-öt. (A hatodik katolikus jelölt Bálintith György; ő 50 szavazatot kap.)

24 Ebből a jelölésből kell választani a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisnek — s akárhogy választ, mindenképpen megsért valamit, valakit vagy valakiket. Ha a (magasan a legtöbb szavazatot kapott) református jelöltet választja, évtizedeken át szívós következetességgel vitt ellenreformációs politikája szenved törést — ha nem, a református rendeket sérti meg. Ha a katolikus jelöltek közül választja Wallist, mint aki ebből a felekezetből a legtöbb szavazatot kapta, törvényesíteni lehet az 1732 májusában létrehozott teljes katonai uralmat; ennek azonban nem is az erdélyi rendek várható rossz hangulata szól érvként ellene, hanem az a körülmény, hogy e kérdésben a birodalmi vezető elit katonai és civil pártja (Savoyai Jenő, ill. Sinzendorff köre) ütközik össze. Ha azonban a katonai párt terve vereséget szenved, ki alkalmas a többi katolikus jelöltek közül a gubernatori tisztségre? A döntés egyelőre késik. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis ismét jó ideig nem ül össze. Közben kitör a lengyel trónörökösödési háború, az európai hatalmi csoportosulások újabb nagy konfrontációja, Savoyai Jenő 1734 áprilisá-