Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
a) Gundaker Starhemberg felfelé buktatásával az Udvari Kamara elnökségéből meggyengül a kamarai igazgatásban a központosító tendencia a bérleti rendszerrel szemben. b) Ugyanakkor a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica létrehozásával a centralizációs tendencia újabb megerősödésére lehet számítani — ezek azonban Erdélyben elég rövid életűek. c) Ilyen körülmények között a kincstári javak bérleti rendszerének tendenciája, ha nem is egyenes vonalban, de erősödik Erdélyben. 4. A főhadiparancsnok beleszólása az erdélyi polgári kormányzat ügyeibe 1720 után lényegesen csökken. Itt elsősorban nem a Steinville utáni főhadiparancsnokok személyiségéről és (elhalálozás vagy más területre irányítás miatti) gyakori váltakozásukról van szó, hanem az Erdély iránti érdektelenség előnyomulásáról a Birodalom központi kormányzatában. 5. Egy tendencia azonban az 1720-as években is változatlanul érvényesül: az ellenreformációé. 1730 tájt, a második korszak végén állóharc folyik az erdélyi jogrend módosítása körül. 1730-ban történik a jelentéktelen előrelépés az adórendszer kérdésében — más területeken nyoma sincs reformnak. Az 1730-as évek fordulatait a felszínen nem jelzi előre semmi. JEGYZETEK 1 A Gubernium Sárpatakinak, követségére adott utasítása (1708. november 26.) és az Erdélyi Udvari Kancelláriának e tárgyban ugyanaznap írt levele az ismertetetteken túl sürgette a Gubernium és más tisztviselők fizetése ügyének rendezését, egyes törvényhatósági főtisztségek betöltését. Egyben megkísérli elviselhetővé tenni a Habsburg-hadak ellátásának súlyát is. Kéri, hogy küldjék el neki az Erdélyben állomásozó császári katonaság létszámkimutatását, s hogy a Haditanács intézkedjék a Gubernium 1707. októberi felterjesztésében szóvá tett katonai kiadások megkönnyítésére. (Az instructio és a levél: EK: AG 1708:41.) 2 E vonatkozásban feltételezhetjük az Erdélyi Udvari Kancelláriát 1706 ősze, Káinoki Sámuel halála óta ténylegesen vezető Szentkereszti András közvetítő szerepét. 3 A rescriptum szerint a főhadiparancsnok rendelkezést kapott, hogy a létrehozandó Deputatióval „velut administer, et Conservus, decenti modo, communicative, et consulto vobiscum in Servitio nostro agat". 4 A rescriptum: EK: AG 1709:1.; G.P 1709:119. 5 EK: AG 1709:14. 6 A jelölés ténye 1709. április 29-i másik felségelőterjesztésükben szerepel (uo. 1709:15.), a jelöltek névsora a Gubernium 1709. május 10-i felségelőterjesztésének (uo. 1709:21.) egyik mellékleteképpen. 7 Uo. 1709:18. 8 Uo. 1709:58. 9 Uo. 1709:25.; G.P 1709:116. 10 Rangidősségének alapja feltehetően őseinek még Báthory Istvántól mint lengyel királytól nyert bárósága volt; a Deputatio többi, 1710-ben grófi vagy bárói címet viselő tagjai 1690 után nyerték el ezt. A Deputatióban vitt elnöklete azonban lényegében a református rendek erejét jelezte; a katolikus Haller István helyére a református rendek exponense került. 11 EK: AG 1710:21—22.; G.P 1710:103.
