Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

szolgáló katolikus Kozma József, az átszervezés során létrehozott regestrator et taxatori állást pedig, amely rangban közvetlenül a tanácsosok után következik, a szintén katolikus Boér András nyeri el.

129 A katolikus oldalon az alkancellár, három tanácsos (Pongrácz, Vaszlai, Kozma) és Boér regestrator et taxator, a három másik bevett vallásfelekezetből az egyetlen Baussnern — ez a súlyarány. A Kancellária működésével kapcsolatban kevés az érdemi mondanivalónk. Az alkancellár e korban már rendszeresen részt vesz a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis ülésein. Egyébként is ritka energiával vezeti hatóságát.

130 Az Erdélyi Udvari Kancelláriában e korban válik rendszerré, hogy bizonyos nagyobb súlyú katolikus egyházi ügyek megvitatásán csak a hatóság tanácsának katolikus tagjai vesznek részt

131 (ami, mint láttuk, egyre kevesebb személy kirekesztését jelenti a tanácskozásból). Ki kell térnünk végül a Gubernium és az Erdélyi Udvari Kancellária viszonyának kérdésére. Ez a viszony az előző időszakhoz képest, minden szabályozás nélkül, jelentősen megváltozik. A Gubernium súlya a Birodalom központi kormányzatáéhoz képest erősen csökken. A Kancellária fokozatosan az utóbbihoz igazodik. A Gubernium sérelmesnek érzi azt, hogy a Kancellária nem tájékoztatja őt a Ministerialkonferenz határozatairól és az uralkodó döntéseiről, mielőtt a resolutiót tartalmazó rescriptumot le nem küldték. Időnként dokumentálható feszültség támad a két szerv között.

132 Társadalmilag a Gubernium változatlanul tekintélyesebb az Erdélyi Udvari Kancelláriánál, a legnagyobb erdélyi arisztokratacsaládok jórészt képviselve vannak benne (a Bethlenek, Telekiek, Kornisok, Halierek, Kemények, Wesselényiek); a Kancellária élén pedig egy homo novus áll, a szerv főtisztjei frissen felemelkedett — vagy legfeljebb második generációs (Alvinczi) kormányhatósági értelmiségiek vagy arisztokrata-rang nélküli birtokos nemesek (Pongrácz György stb.); Baussnern esete különleges. A két hatóság súlyviszonyát azonban most már nem társadalmi súlyuk határozza meg. Az pedig a kevésbé jelentős motiváló tényező, hogy Kászoni János lényegesen tehetségesebb és energikusabb a gubernátornál. A Kancellária növekvő súlya a növekvő központosítás következménye. Ennek a központosításnak (legalábbis Erdély vonatkozásában) még nincs abszolutisztikus tartalma, de fejlett feudális centralizációról már beszélhetünk. 3. KINCSTÁRI IGAZGATÁS ÉS KINCSTÁRI POLITIKA A korábbiakban már utaltunk rá: 1708 az erdélyi kincstári igazgatásban is fordulópont. 1708. szeptember 20-án történik meg Ignaz Haan udvari kamarai tanácsossá és hadellátási főbiztossá (Oberprouiandtcommissarius) való kinevezése. Haan kinevezése és hatáskörének szabályozása azt a gyakorlatot rögzíti, amely Magyarországon már a törökellenes felszabadító háború során kialakult, s ami 1703 őszétől már Erdélyben is érvényes: a kincstári jövedelmek, más közjövedelmekhez hasonlóan, a hadellátást lévén hivatva szolgálni, minden ilyen jövedelem