Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
forduljanak, ott tájékozódva jelenjenek meg e diétán. Álláspontját 1722. június 16án közli a Kancelláriával, immár sokadszor kötve a lelkére, hogy munkálkodjék a Partium Erdélyhez való visszakapcsolásán. 54 A követek felengedése ügyetlen lépésnek bizonyult. Az Erdélyi Udvari Kancellária eljárt ugyan az uralkodónál s a Ministerialkonferenznél meghívásuk ügyében, felterjesztésben fejtve ki, hogy a Partium törvényhatóságai közigazgatásilag és bíráskodásilag jelenleg is Erdélyhez tartoznak, így az ország sérelme a magyar országgyűlésre való meghívásuk, még inkább az, hogy helyet is kapnak ott, az uralkodó döntése azonban arra való hivatkozással, hogy a követek már feljöttek, sőt egyesek közülük egyenesen Pozsonyba menvén, ott bemutatták megbízólevelüket, azt mondotta ki, hogy a partiumi követek jelen lehetnek hadellátási ügyek (Oeconomico-Militaria) tárgyalásán, egyébként távol maradhatnak a gyűlésből. 55 S bár a Kancellária 1723 tavaszán ismét sürgeti a Partium visszakapcsolását, „az Felséges Udvar" (arra való tekintettel, hogy a magyar országgyűlés együtt ül, s annak rendjei igen erősen követelik e terület Magyarországhoz kapcsolását) helyesebbnek látja függőben tartani az ügyet. 56 1724, a magyar Helytartótanács megalakulása a helyzet lényeges rosszabbodását jelenti Erdély számára e kérdésben. Magyarországon 1724 előtt nincs országos közigazgatási kormányhatóság; a Magyar Udvari Kancellária közvetlenül levelez a megyékkel. A Helytartótanács létrehozása a megyék rendszeresebb ellenőrzését jelenti — a Partium vonatkozásában azt, hogy az új szerv az eddigieknél hatékonyabban igyekszik majd Magyarországnak a Partiumra vonatkozó igényeit érvényesíteni. 1724 őszén a Helytartótanács, a Gubernium megítélése szerint, nemcsak az adót illetően, hanem a Gubernium jogkörébe vágó ügyekben is ismételt rendelkezéseket bocsátott ki a partiumi törvényhatóságokhoz, sőt egészében el akarja szakítani e területet Erdélytől. A Gubernium 1724. november 15-én tájékoztatja erről az Erdélyi Udvari Kancelláriát, lépéseit kérve 57 — a Kancellária viszont (1724. november 27-én) csak azt válaszolhatja, hogy tudomása szerint az uralkodó „azon Vármegyék dolgát... ex secretioribus sibi cognitis rationibus még in statu quo hadta". 58 A Ministerialkonferenz egy 1725 márciusában—áprilisában tartott ülése ismét a status quo fenntartása mellett nyilatkozik. A partiumi törvényhatóságok pedig elbizonytalanodnak; az 1725. április 9-én kezdődő erdélyi országgyűlésre nem küldik be követeiket, még az ottani törvényhatósági főtisztek se mind jönnek be. 59 A Helytartótanács továbbra is küldi rendeleteit a Partiumba 1725 őszén már ismételten utasítva őket az ottani nemesség állapotának megvizsgálására. A Gubernium (bizonnyal a partiumi nemesség álláspontját téve magáévá) oly sérelmesnek tartja a vizsgálat bizonyos pontjait, hogy nem hagyhatja ellentmondás nélkül; 1725. november 20-án a Kancelláriától vár lépéseket. 60 Változás nincs. 1727 áprilisában a Ministerialkonferenz s annak állásfoglalása nyomán az uralkodó újra a status quo fenntartásának szükségét hangsúlyozza. Úgy tűnik: 1728-ban döntésig érnek a dolgok. Az uralkodó vegyes bizottságot hív létre a Partium hovatartozásának eldöntésére, Nesselrode birodalmi főhadbiztos elnökletével. A bizottság tagjai a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis résztvevői. 61 A Gubernium, az Erdélyi Udvari Kancellária 1728. április 9-i
