Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

mert akkor hanyagul végzi a dolgát, károkat okoz — s utána még rosszabb jöhet. (Az instructiót 1.: Schmidt: B H/5. 705—725.) 301 Második keresztneve a német „Ehrenreich" formában is előfordul. 302 G.P 1702:327. 303 Hadélelmezési tiszt korából Erdély ügyeinek ismerője. Ottani korábbi tevékenységéről az erdélyiek is jó véleménnyel voltak. 304 Thes.: AG 1706:12. 305 „Kleinburg Uramnak in Politicis, Bellico-Oeconomicis, melyekis Commissariatust tesznek, et Civilibus lészen Nagyságotokkal edgyütt, és nem Nagyságtok nélkül, Occupatiója" — írja 1706. június 15-én az Erdélyi Udvari Kancellária a Guberniumnak (G.P 1706:198.). 306 Az Udvari Kamara 1707. augusztus 20-án arról értesiti az Erdélyi Udvari Kancelláriát, hogy Apor és Balogh Ferenc (korábban a kincstartóság főpénztárnoka) egy számadási vitájának elbírálására az ő elnöklete alatt küld ki bizottságot (EK: AG 1707:29.). 307 Schmidt: B II/5. 809. 308 A kolozsi sókamara 1699. május 2-i leltára két ízben is mint Johannes Kászoni de MarosVáradgyát említi (Thes.: AG 1699:8.). Ő maga sohasem teljesített Marosváradgyán (vagy Marosportuson) szolgálatot, hogy így ő kaphatta volna ezt a ragadványnevet. 309 Thes.: AG 1701 :42. 310 EFL V. 357. I. 311 Thes.: AG 1701:32., 1703:7. 312 Tagjai a magyarországi kincstári-hadellátási igazgatásból ismert Wolfgang Glöggl, Kászoni János kincstári főpénztárnok, Christoph Bembick, Sebesi Menyhért és Angelus Dobra (uo. 1706: 3.). 313 1702: Thes.: AG 1702:87. 314 E tisztségeket (amelyeket hol sókamaraispánságnak, hol sóperceptorságnak neveztek) ekkor már egy kivételével (Vízakna; Bogáthi János) nem erdélyiek töltötték be (Kolozs: Joseph Ignaz Höller, Szék: Franz Thaddeus Geiger, Désakna: Franz Dietterich). (Uo. 1702: 156.) 3,5 Uo. 316 Az instructio intézkedik a sóhajózás személyzetéről is. Ehhez akkor 170 kormányos és 1020 hajós volt szükséges; többségük délszláv („rác") volt. Ezek nem szívesen vállalván a vármegyéktől rájuk hárított adóterheket, I. Lipót úgy döntött, hogy kincstári jószágokon telepítendők meg (Marosportus, Alvinc, Déva stb.). Az instructio: Schmidt: B 11/5. 683—689. 317 Thes.: AG 1703:67. 318 Hunyad megye igazán jelentős vasművei a vajdahunyadi uradalomban voltak; ezek birtokosa ekkor még II. Apafi Mihály volt. 319 Az instructio: Schmidt: B H/5. 726—747. 320 Thes.: AG 1701:58. 321 Schmidt: B H/5. 816. 322 Thes.: AG 1703:7. 323 Páter Miklós (Brassó), Görög Péter (Szászváros és Déva, majd csak Szászváros). 324 Boér Sámuel (Törcsvár); talán Árpási Tamás is (egy időben tömösi harmincados) ebbe a kategóriába tartozik. 325 Nika Péter (Beszterce és Lápos; református felekezetű birtokos nemes), feltehetőleg a másik Nika (István) is (Zajkány), Puj Miklós (Zajkány), Angelus Dobra (Topánfalva, majd Déva), Ivully Mihály (Márga), Kendi János (Topánfalva). De (legalábbis részben) ebbe a kategóriába számít Récsei István (Szeben) és Luczai János (Kolozsvár) is. 326 A harmincadhálózatról elmondottakra 1.: Thes.: AG 1701:18., 1702:115. 327 Uo. 1703:12. 328 „Aus Ursachen der geleisteten Diensten, von welchen Sye Selbsten die Allergnádigste und alleinige Wissenschaft habén" — írja az Udvari Kamara Seeau-nak 1701. május 18-án (uo. 1701:35.). 329 Uo. 330 A bérösszeg 1701-ben 11 ezer RFt (uo. 1701:9.), 1702-ben szintén (uo. 1702:44.). 1703-ra ezt az összeget megemelik annak a 17 helységnek a bérösszegével (1541 Ft 40 kr), amelynek tizede magszakadás vagy visszaváltás útján a kincstár kezére jutott (uo. 1702:109). A bérlet feltehetően fennmarad a Rákóczi-szabadságharc alatt is (abban a mértékben, amilyen mértékben az ország