Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

tisztségüket. A 4 fötisztségviselő (Bánffy György gubernátor, Bethlen Gergely, az ország generálisa, Bethlen Miklós kancellár és Haller János kincstartó) 1690 előtt is tagja volt a fejedelmi tanácsnak. A kérdésnek tehát elsősorban elvi jelentősége van. 34 Az instructiót 1.: Szász: S 89—99. 35 Forrásaink e tekintetben csak végelemzésben egybehangzóak. A Szász Károly által publikált 2 memorandum közül az első helyen közölt (Szász mindkettőt keltezetlennek minősíti, de a közlés sorrendje bizonnyal az időrendet jelzi nála) a lényegesen bővebb, a második csak megismétli a Diploma ünnepélyes formában való kiadására és II. Apafi Mihály fejedelemségében való megerősítésére vonatkozó követelést (s aktuális adózási és hadellátási stb. kérdéseket vet fel). A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis működését rögzítő iratanyag szerint 1691. július végi előterjesztésük (Kinsky cseh főkancellár előtt) a rövidebb, a második (1691. szeptember 5.) a jóval bővebb. 30 Az okmány kelte 1691. december 4., Bécs. A Diploma körüli csatározások a Ministerialkonferenz vagy csak Kinsky és az erdélyi követség, ill. vezetője közt azonban 1691. december 29-ig folytak (bár maga az akkor már Bécsben jelenlévő Vass György írja, hogy Erdély számára „kevés effectummal"). (VGyn 136—137.) 37 A Diploma Leopoldinum második, végleges változatát 1.: Szász: S 118—129. 38 Az accorda Szász Károly-féle kiadásában tévesen AC III. 19. cím 16.c. 39 Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár. 1540—1848. évi erdélyi törvények. Ford., utalásokkal ell. Kolozsvári Sándor és Óvári Kálmán. Magyarázó jegyzetekkel kíséri Márkus Dezső. Bp. 1900. 94—95. 40 Uo. 153—154. 41 Uo. 303. 42 Az első szász accorda szövegét 1.: Szász: S 230—237.1. Lipót 1693. április 7-én erősíti meg, egyetlen érdemi változtatással: a szászok nota-perei, az accorda szövege szerint, az országgyűlés előtt folyjanak, de ha az ítélet fő-, becsület- és jószágvesztésre szól, ez az uralkodó elé terjesztendő (uo. 392—397.), 43 Az 1692. július 21-i adóügyi accorda: uo. 237—241. 44 A Gubernium 1692. július 21-i oklevele erről: uo. 242. 45 Uo. 243—247. Az adóügyi accordát I. Lipót egy héttel az első szász accorda megerősítése után, 1693. április 14-én hagyta jóvá (egészében). (Uo. 398—402.) 46 Az erdélyi katolikus püspök a 17. századi református fejedelmek alatt nem foglalhatta el székét; az erdélyi egyházmegyét vikárius vezette. A göröghitüeknek viszont voltak püspökeik. 47 Bánffy György gubernátor, Bethlen Miklós kancellár, a más Bethlen-ágból való két testvér, Bethlen Gergely generális és Bethlen Elek egyként reformátusok, a többi régi tanácsurak közül a szintén tekintélyes Keresztessi Sámuel és Naláczi István is. 48 A Gubernium főtisztségeket viselő tagjai (Bánffy gubernátor, Bethlen Gergely generális, Bethlen Miklós kancellár, Haller János kincstartó) nem vesznek részt a vitán. A református rendeket két guberniumi tanácsos (Bethlen Elek és Keresztessi Sámuel), valamint Alvinczi Péter ítélőmester képviseli, az evangélikusokat a szász elit (Valentin Frank comes, Michael Déli segesvári polgármester és Georg Drauth brassai bíró), az unitáriusokat Sárosi János ítélőmester, Joó Mihály fiscalis director és Horváth Ferenc. A katolikusok érdekeit Gyulaffi László, Gyerőffi György és a feltöröben lévő Apor István védi. A megbeszélésről egy protestáns szempontú leírás áll rendelkezésre. 49 Az erdélyi katolikus oktatásügyben a következő évtizedekben Erdélyben (csakúgy, mint Magyarországon) a jezsuiták mellett jelentős szerepet vittek a piaristák is. 50 „In illis enim tota adversae partis contentatio, nostrae vero libertatis spirituális mina continebatur." 51 Megjegyezzük: a vallásügyi kiegészítés kizárólag a kérdés megvitatásáról s utána lezárásáról szólt. 52 A püspökség kérdésében most már függetlenül attól, hogy az érsek ad-e dispensatiót vagy sem. 53 Fogalmazói református részről Bethlen Miklós és Kemény János, a katolikusok közül Apor István és Baranyai Gergely, az evangélikusok sorából Valentin Frank és Péter Szőts, az unitáriusok nevében Joó Mihály fiscalis director és Dalnoki János. Aláírói (a felekezetek ugyanilyen rendjében) Bethlen Miklós, Haller János, Valentin Frank és Sárosi János. 54 Ezt tc.-be is foglalják (1692. március—áprilisi VII. tc. — EOE XXI. 90.). 55 Az 1692. március—áprilisi országgyűlés vallásügyi vitáira és az 1692. májusi kolozsvári megbeszélésekre 1.: Szász: S 165—230.; EOE XXI. 90—91., 93—95.