Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
hogy a püspök világi hatalomra is szert tesz (ott az Erdéllyel alapjaiban azonos közjogú Magyarország precedensei), ami már a hatalmi struktúra egészét bolygatná meg. Tán nem ily súlyúak, de nem is jelentéktelenek a helyreállítandó püspökség anyagi bázisához kapcsolódó kérdések. A püspökség birtokait, tizedjárandóságait stb. szekularizálták, jó részük magánbirtokosok kezén van, visszavételük ellentétes volna a Diploma Leopoldinum rendelkezéseivel; magának a gyulafehérvári uradalomnak jövedelmei pedig a Gubernium illetményéül szolgálnak. Ilyen körülmények között (tekintetbe véve azt is, hogy 1697 nyarán, amikor a katolikus püspök mégis Erdély területére lép, az ülésező országgyűlés nagy többsége protestáns 466 ) érthető, hogy a püspökség első restaurációs kísérletét erőteljes tiltakozás fogadja. 1697. június 9-én kerülvén az országgyűlés elé az a kérdés, hogy a püspököt beengedjék-e Erdélybe, a protestáns rendek, erejük tudatában, szavazásra kívánják bocsátani a kérdést; a katolikus rendek jobbnak látják kivonulni az ülésről. 467 Pár héttel később pedig, 1697. július 30-án a Gubernium hozza a püspök tudtára, hogy bejövetele „nagy botránkozást" keltett, így (hivatalból és a rendek megbízásából) „szeretettel követik" a püspököt, hogy „ez Hazából ki menni ne neheztellyen", bennléte a Diploma Leopoldinum sérelme, a haza csendjének, törvényeinek s uniójának megháborítása lévén. 468 A katolikus püspök így egyelőre nem telepszik meg Erdélyben. Amikor Bánffy, Bethlen Miklós és Apor 1698-i bécsi tartózkodásakor a katolikus követelések kerülnek megvitatásra, a püspök helyzetéről nincs szó. Még az ún. katolikus pótdiploma kiadásakor sem, de ez az 1699. szeptember 5-i keltű uralkodói rendelkezés az alapokmánya az azt 1703-ig követő intézkedéseknek. A pótdiploma több vonatkozásban is megsérti a Diploma Leopoldinum határozmányait. Úgy intézkedik (3.), hogy az alapdiplomában megjelölt tisztségekre való hármas jelölésnél egy személy mindig katolikus legyen, pedig négy bevett felekezet van. Meglehetősen homályos az az intézkedése, ami szerint a városokban és mezővárosokban tanácsosi és már fontosabb tisztségekre a katolikusok „aequali numero" alkalmazandók — ezt az „egyenlő szám"-ot ti. a Birodalom kormányzata már korábban is hajlandó volt a katolikusok és protestánsok 1:1 arányának értelmezni. Még súlyosabb volt (és csak majd fél évszázad múlva került tc.-be) az a rendelkezés (4.), ami eltörölte a katolikusok vallásegyenlősége ellen az akatolikusok összessége vagy egyes városok és mezővárosok által hozott törvényeket, statútumokat, ill. általuk kialakított szokásokat, s úgy nyilatkozott, hogy a katolikusok a jövőben az a katolikusokkal (különösen a reformátusokkal) azonos kiváltságokkal rendelkezzenek. Ez a döntés Erdély 1690 előtti, a Diploma Leopoldinumban megerősített jogrendjének megbolygatására adott alkalmat — teljesen bizonytalan mértékben, és nem jelölte meg tételesen az erdélyi törvénykönyvek, ill. az azok lezására után hozott tc.-ek, ugyanígy a statútumok stb. katolikusellenesnek minősített rendelkezéseit. Súlyban nem mérkőzhetett az előbbiekkel (s teljesen méltányos is volt) a pótdiplomának az az intézkedése, ami szerint a továbbiakban a katolikusok a tizednek a lelkészeknek járó negyedét (quartáját) ne az akatolikus papoknak,
