Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

szeptemberi—októberi országgyűlés VII. tc.-ével) némileg módosítják, ill. redukálják a központi apparátust. Az ítélőmesterek közül most csak Sárosi marad Bethlen Miklós mellett, a központi Commissariatica-igazgatáshoz további 5 személy tartozik: a későbbi kincstári számvevő Ecsedi Péter, a majdan II. Rákóczi Ferenc erdélyi kormányzatában szerepet játszó Bartha András, továbbá Széki Márton, Miskolczi István és Szántó Mihály; a szász natio részéről a comes kell hogy melléjük rendeljen két személyt.

441 Bethlen Miklós főbiztossága kb. két évig tart; 1693 végén—1694 elején, kancellári tisztéből eredő elfoglaltságaira hivatkozva, leköszön e tisztéről; az akkor ülésező országgyűlés, I. tc.-ével, Apor Istvánra ruházza ezt a hivatalt, az ítélőmesterek közül most Alvinczi Pétert osztja be melléje.

442 Apor 1696 tavaszán elnyervén a kincstartóságot, az 1696. októberi—novemberi országgyűlés ismét új főbiztost kell hogy állítson: az e kérdéskörben Apafi kori pénztárnoki szerepkörei, majd az 1690-es években ítélőmesteri tisztsége révén a főbiztos melletti ügyködése alapján több évtizedes tapasztalattal rendelkező guberniumi tanácsos és ítélőmester Sárosi Jánost, melléje Haller Istvánt (korábbi stationalis commissariust) és Johann Zabaniust (ekkor már szász comesjelöltet) adva.

443 Sárosi most évekre állandósul e tisztében; csak munkatársai változnak. Az 1698. októberi—novemberi országgyűlésen a főbiztosság összetételének kérdése is felmerült azokban a tervezetekben, amelyeket a magyar és szász natio nyújt be 1698. november 6-án. Mindkét memorandum helyesnek látná, hogy (a natiók viszályainak stb. megelőzésére) az egyes natiókból egy-egy személy kerüljön a Commissariatusba; a magyar natio tervezete hangsúlyozza, hogy a rangrend megtartandó (ami a magyar natio képviselőjének elsőbbségét jelentené), a szászok mindhármuknak egyenlő hivatali hatalmat szánnának, s csak együttes utalványozást, expediálást stb. engedélyeznének nekik. Lényeges különbség a két tervezet között az, hogy a magyar natio külön főbiztossági pénztárnokot állítana be, a szászok pedig szükségtelennek tartják ezt, jobbnak látva azt, hogy a főbiztosság az országos pénztárból utalványozza a szükségeseket.

444 A megoldás végül is az lett, hogy Sárosi mint főbiztos mellé a székely natióból Henter Ferencet, a szászok közül pedig Kovács Tamás szászsebesi királybírót rendelték (az 1698. októberi— novemberi VIII. tc.-kel). A tc. szükségesnek látja pénztárnok állítását a főbiztosságnál, a későbbi generális perceptor Luczai személyében.

445 Amikor azonban néhány héttel az országgyűlés lezárulta után, 1698. december 12-én a Gubernium most már instructiót ad — a korábbi, hosszabb-rövidebb, de a feladatokat általában nem elemző tc.-szabályozások helyett — az országos főbiztosságnak, ez ismét nem tud a külön pénztárnokról, beszél azonban a főbiztosság utalványozási jogáról. Az utasítás hangsúlyozza a főbiztosságnak a Gubernium alá tartozását (amit egyébként Sárosi guberniumi tanácsossága is biztosított), feladatává teszi az országgyűlésen megszavazott adó felosztását (repartitio), amelyet aztán a Gubernium elé kellett terjeszteni jóváhagyásra, megjelöli teendőit a katonai szervekkel való elszámolásban (computus) és a katonaság visszaéléseinek elhárításában.

446 Bethlen Miklós kancellári teendői miatt kell hogy megváljon a főbiztosi