Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
Bevezetés
02 „Egy uralkodónak ismernie kell az ország összes kihelyezett összegeit" — hogy ti. ezeket mikor és mennyi időre kölcsönözték ki. 63 „A németek képesek mindenféle ipari tevékenységre" (Augsburg, Nürnberg, Drezda stb. kézműveseire hivatkozik). (Uo. 300.) 64 „Goldmachen rara avis, sed vera" — írja. Említettük már, hogy az alkímiát az ország meggazdagodásának biztos forrásai közé sorolja. 65 Winter, Eduard : Barock, Absolutismus und Aufklärung in der Donaumonarchie. Wien 1971. 24. 66 Mi a munka egy 1750-i (Frankfurt— Leipzig) kiadását használtuk. 07 Ha valaki a belföldi commercium érdekében emel szót — írja (Österreich über Alles 11—12.) —, „tíz más szól ellene, kereskedők csakúgy, mint főurak", a kereskedők vagy azért, mert külföldiek lévén, nem érdekli őket az ország java, a nyomorúság idején eliszkolnak onnan, vagy ha belföldiek is, idegen tőkére alapoznak, vagy csak idegenek faktorai, s nem értik az iparűzés hasznait. 68 Az egész kérdés lényege — írja (uo. 2.) — a függetlenség más nemzetektől. 69 Uo. 29. 70 Hörnigk műve megírásakor Erdély még nem áll Habsburg-uralom alatt, de nyilván Magyarországhoz értette, mert az egy sóvári sófőzdéről végképp nem állnának helyt az említendők. 71 Uo. 33. skk. 72 Uo. 41—43. 73 Egy olyan országot — írja (uo. 50.) —, amely mindent oly mértékben birtokol, hogy még kivitelre is bőven jutna belőle, s mégis szegény, szomszédaival s ellenségeivel szemben gyenge és tehetetlen, szükségképpen rosszul kormányoznak, s szegénységéből eredő összes bajaiért magára vessen. 74 Uo. 15—16., 87—90. 15 Azt javasolja a Habsburg Birodalom országainak, hogy egy időre részesítsék előnyben saját ipari termékeiket, még ha azok kezdetben rosszak is lesznek, s mérsékeljék a behozatalt, hogy aranyukat és ezüstjüket megtarthassák. Egyenesen azt reméli, hogy számos külföldi iparos, nem tudván eladni termékeit, kénytelen lesz a Habsburg Birodalomba telepedni (uo. 91—92.). 76 Uo. 152—153. 77 Uo. 157. 78 Uo. 164—168. 79 Uo. 186. 80 1612—1613-ban Kari Liechtenstein több ezer eperfát telepít feldsbergi és eisgrubi uradalmában; az ezeken folyó selyemhernyó-tenyésztés az alapja ottani selyemgombolyítójának. Ez azonban az 1660-as években már nem áll fenn. Rövid életű Wallenstein kísérlete is Friedlandban selyemtermelésre (olasz selyemmunkások betelepítésével). (Hassinger: JJB 232.) 81 Uo. 233—244. 82 Hassinger: WÍZM 11. 83 Hassinger: JJB 244—245. 84 Zöllner: GÖ 283. 85 Hassinger: WiZM 14. 86 Uo. 15. 87 Az utóbbira: Zöllner: GÖ 283. Zöllner (uo.) említi a Sankt Gilgenben Thun salzburgi érsek által alapított rövid életű üvegmanufaktúrát és az 1682-i alapítású innsbrucki arany- és ezüstdróthúzó üzemet, amely szintén hamarosan megbukott. 88 Klima: MiB 145—146. 80 Uo. 146—147. 90 Uo. 147—150. 91 Uo. 150. 92 Hassinger: WiZM 10.; Hantsch: GÖ II. 69.; Zöllner: GÖ 281. 93 Braubach, Max: Prinz Eugen von Savoyen(I— V. München 1963—1965). IV. 151—155. Braubach elmondja azt is, hogy mikor 1723-ban az Ostendei Társaság 6 millió forintos alaptőkéjét Antwerpenben két nap alatt lejegyzik, Savoyai Jenő csak 60 ezer forintot jegyez — kormányzóhelyettese, Prié biztatására sem hajlandó többet. (Prié maga a legnagyobb jegyző, 150 ezer forinttal.) (Uo. IV. 160.) 94 Treue, Wilhelm: Das Verhältnis von Fürst, Staat und Unternehmer in der Zeit des Merkantilismus. VSWG XLIV, 1957. 46.
