Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

jószágokról való általános productiót, egy, Johann Friedrich Seeau elnöklete alatt álló bizottság előtt, amelybe a Gubernium is delegálhatja egy-két tagját.

339 A Gubernium 1702. május 22-én ki is hirdeti a productiót, pontosan megszabva az egyes kincstári uradalmakról való producálás időpontját.

340 A productio a kincstári uradalmak legnagyobb részéről lefolyt.

341 Johann Friedrich Seeau a vármegyei tizedmentességekről is productiót kívánt, 1701—1702-ben sorozatosan sürgetve ezt a Guberniumtól és Aportól, majd 1702. augusztus 6-án mintegy „utolsó figyelmeztetést" intézve ez iránt a kincstartóhoz.

342 Mikor ennek sincs eredménye, az Udvari Kamarához tesz jelentést, az pedig 1702. szeptember 18-án felkéri az Erdélyi Udvari Kancelláriát, hogy kemény királyi rendeletben utasítsa a Guberniumot a tizedmentességekről való productióra.

343 Az utóbbi productio lefolytatásának nincs nyoma. Egyelőre az is tisztázatlan, hogy a fiscalis birtokokról történt productiót hol és mennyiben követte végrehajtási eljárás. Ha történt is ilyen, eredményét rövidesen elsöpörte a Rákóczi-szabadságharc, amelynek erdélyi bázisát részben feltehetően azok a kisebb nemesek tették, akiket ez a productio elsősorban érintett (a kisnemességnek volt a legkevésbé módja jogbiztosító iratai biztonságos őrzésére, s őt fedezték a legkisebb mértékben a rendi tekintélyvédelem szempontjai). Egy további olyan kérdéskomplexum, amelyben az Udvari Kamara és az erdélyi rendek érdekei ütköztek, a kincstári népek, valamint az Erdélyben élő idegen kereskedőelemek jogvédelme volt. A kincstári népek jogvédelmét már Apor 1696-i instructiója a kincstartó feladatává teszi annál is indokoltabban, mert a törökellenes felszabadító háború terheit az erdélyi birtokos nemesség, a kincstári uradalmak félig-meddig gazdátlan volta miatt is, igyekezett ezekre hárítani. Határozottabb intézkedés azonban csak 1700. december 4-én születik: az uralkodó mentesíti a kvártély terhe alól a só- és ércbányahelyeket.

344 A továbbiakban adómentességre is szert tesznek (nemcsak ők, hanem a sóhajósok, kincstári tisztek és bizonyos más kincstári népelemek is), úgyhogy a Gubernium és a rendek (1702. május 15.,

345 majd 1702. október 6).

346 tiltakoznak is ez ellen. Összetettebb kérdéskör az előbbinél az idegen kereskedőelemek jogvédelme. Közülük az erdélyi görögök jogállását, korábbi törvények hosszú sorának összegezéseként, az Approbatae Constitutiones szabályozza. A bíráskodásukat érintő jogszabályokat, elöljáróik kérésére, 1694. április 7-én Bánffy gubernátor meg is erősíti.

347 1 698-ban már az uralkodótól látják jónak kiváltságaik megerősítését.

348 Az uralkodó 1701. szeptember 12-én (az Udvari Kamaráról kelt rescriptumban) erősíti meg kiváltságaikat, királyi peculiummá nyilvánítva őket, és az Udvari Kamara (és a kincstartóság) alá rendelve. Bíráskodási kiváltságaikat azzal erősíti meg, hogy polgári pereikben 500 forinton felüli értéknél a kincstartóságtól az Udvari Kamarához enged folyamodást, súlyosabb cselekményekért indult büntetőperekben a kincstartóságtól szintén az Udvari Kamarához. Az 1701-i kiváltságlevél további pontjai közül azok adnak okot vitákra, amelyek kvártély- és előfogat-mentességet adnak a görög kereskedőknek, és amelyek (megszabva kincstári taxájukat) eléggé bizonytalanul rendelkeznek adójukról,