Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
részvételével tartott konzultáció a következőket határozta: a kincstartó konfiskálásban csak a perben kelt végső ítélet után, a fiscalis director és az általa kiküldött törvényes végrehajtók útján járhat el. A kincstartó alá rendelt fő- és alsóbb tisztek kinevezésének kérdésében az Udvari Kamara érdemben nem enged; csak azt a toldalékot fűzi a főszöveghez, hogy tisztségekre csak a haza fiai alkalmazhatók, s felekezeti szempontokra itt ne legyen tekintet. 261 A birtokadományozási eljárással kapcsolatban a megbeszélés résztvevői leszögezik, hogy az új instructio nem kíván prejudikálni az 1693-i gubernatori utasításnak. Abban a kérdésben, hogy a fiscalis jószágokról való productiók ügyeiben maga a kincstartó dönthet-e, vagy a Gubernium elé kell vinni ezt, a jelenlévők két egykori fejedelmi praefectus, Inczédi és Alvinczi megkérdezését tartották szükségesnek a régi gyakorlatról. Az egyházi beneficiumokról való productio kérdésében azonban döntöttek: ez a Gubernium előtt folyjék, a kincstartó jelenlétében, és véleményegyezés esetén Erdélyben történjék a végső döntés (csak ha a Gubernium és a kincstartó véleménye eltérő, vigye az első az uralkodó, a másik az Udvari Kamara elé álláspontját). A kincstartónak a residentiátlan görög kereskedők 262 és a harmincadosok feletti törvénykezése ügyében az Approbatae Constitutiones rendelkezéseit vélték megtartandónak. 263 A megbeszélés döntései alapján adta ki I. Lipót (1698. március 18-án vagy 20-án 264 ) az 1696-i kincstartói utasítás magyarázatául szolgáló rendelkezést. A Gubernium tehát nem ért célt a fiscalis tisztek kinevezésének kérdésében, féleredményt ért el a birtokadományozási eljárást illetően, a szakértői véleményekig haladékot a fiscalis productio ügyében. Apor viszont úgyszólván semmit sem nyert — elsősorban a kincstartóság önálló hatósággá való kiépítéséhez nem kapta meg az uralkodó hozzájárulását. A kincstári igazgatás szakágainak vezetéséről rendkívül gyér információk állnak rendelkezésünkre 1699 nyara, a Cameratica Commissio kiküldése előtt. A kincstári jövedelmek főpénztárnoka (generális perceptor) Balogh Ferenc (I. Apafi Mihály alatt fejedelmi konyhamester 265 ), körülbelül 1693-tól. Hozzá tartoznak az összes kincstári jövedelmek (nemesfém- és sóbányajövedelmek, az aranymosó cigányok taxája, a fiscalis jószágok jövedelmei, a tizedbérletek, a harmincadjövedelmek, a census cathedraticus). Ezeket késedelem nélkül vétesse fel — inti (1696—1697 tájt kiadott) instructiója. Gondosan vezessen pénztári naplót róluk. Kifizetéseket belőlük csak a kincstartó rendeletére tehet. Negyedévi kimutatásokat köteles készíteni a bevételekről és kiadásokról; évente kell hogy számot adjon. 266 A számvételt a kincstartó sedes censuralisa végzi, 267 amely a fejedelemség kori praefecturalis sedria (a fejedelmi jószágok praefectusának számszéke) közvetlen jogutóda. A többi szakági vezetők közül a sóügyi felügyelő, Száva Mihály nevét ismerjük, valamint a harmincadfelügyelőét, Bíró Sámuelét. 268 Bíró nevével a továbbiakban is többször fogunk találkozni — mint kiváló kincstári szakemberrel és mint az erdélyi unitáriusok vezető alakjával egyaránt. Ez hát Erdély kincstári igazgatásának képe az Alvincziana Resolutiótól a Cameratica Commissio kiküldéséig. Le szeretnénk szögezni: a Cameratica Commissio kiküldésének nincs semmiféle „Erdély-ellenes''' vagy „magyarellenes" éle. A Birodalom kincstári politikájában
